Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - FIGYELŐ - Pavone, C.: Az utánpótlás válsága: Rassegna degli Archivi di Stato, 1965 / 274–276. o.

- 275 az első Írásbeli vizsgán 78 jelölt vett reszt, a negyedik vizsgáig számuk 77-re csökkent; ,50-et engedtek szóbeli vizs gára; 50 jelölt tette le sikerrel, 4 azonban lemondott., A ' rendelkezésre álló állásokat tehát nem sokkal nagyobb, mint 50%-os arányban töltötték be. . , Ez az eredmény, amely pillanatnyilag meghiúsította az 1963as törvényhozói reformban tervezett létszámemelést, s amely szinte rendszeresnek tekinthető, nagy nyugtalanságot^idézett elő azok körében, akik felelősséget ereznek az állami levéltárak jövője iránt,, S gyógymódokat kezdtek ajánlani, de közülük többen még a meglévő rossznál is rosszabb kilátással kecsegtetnek. Javasolták többek közt, hogy könnyítsék meg a felvételi pályázatokat., Valóban szükségessé vált a pályázat most érvényben lévő szerkezetének f elülvizsgálata

( /mint ^általában a tudományos fokozatok elnyeréséhez szükséges pályázatoké, vizsgáké is/, de semmiképpen sem kivánatos a levél, tárat minőségileg felhígítani, azzal, hogy válogatás nélkül biztosítanák a felvételt. Más javasolt gyógyeszközök hasznosak lennének, de mégsem olyanok, amelyek a kérdés lényegét érintiko Ig^ pld. elhangzott az a kivánság, hogy adjanak nagyobb nyilvánosságot a felhivásnak: voltak ugyanis többen az erdekeltek között - s gyakran igen jól képzettek -, akik a felhívást ismerték ugyan, de a kérdéseket nem kapták meg. Szó esett ösztönzésekről is, s ezek már lényegbevágó motívumok. Szükséges, hogy az ösztönzések feltételeit megvilágítsuk.. Elsősorban is megfelelő választ kell találni a következő, előítéletektől nem ment, kérdésre: Kinek tanácsos a levéltárosi pályát választania.•Ha azt' válaszolnánk, hogy minden, az adminisztratív pálya iránt érdeklődést mutató ifjúnak, nemcsak a levéltárnak ártanánk, de nem is érnénk el a kívánt eredményt. Nem ésszerű ugyanis azt feltételezni, hogy azok,, akik az adminisztrációhoz éreznek kedvet, s e téren óhajtanak kiválni, adminisztratív tekintetben olyan kevéssé kivánatos pályát válasszanak, mint amilyen az állami levéltárosé. Nincs más hátra tehát, mint eltérő választ adni. Olyan választ, amely nem is uj, jóllehet nem igen-valósultak, meg a benne kifejezett elképzelések. Az állami levéltáráknak arra kell törekedniük, hogy olyan' ifjakat vonzzanak, akik érdeklődnek a történelem iránt és hajlandóak magukat vele összefüggő tevékenység szolgálatába állítani. , Húsz évvel ezelőtt még igen kevés ut állt nyitva a fentemli, tett törekvéstől áthatott ifjú diplomások előtt: csak keveseknek adatott meg az a kiváltság, hogy az egyetemen maradjanak, a, középiskolák kivánatos újjászervezése nem valósult , meg és nem biztosítottak más kilátásokat, mint a megbizások, ért vagy helyettesi állásokért való bizonytalan sorsú isá.ét*»