Levéltári Szemle, 17. (1967)
Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - FIGYELŐ - Rosiello, J. Zanni: A kutató levéltáros: Rassegna degli Archivi di Stato, 1965 / 270–274. o.
- 27.3 /azaz az anyag feldolgozója és magyarázója/ - mondanák egyesek. De a levéltáros "történész" , érvelnének mások, hiszen a komoly levéltári munkára való, sajátos előkészület lényegében történészi, s maga a tevékenység is a szó szoros értelmében vett történészi munka., A kérdés megoldására nem elég azt mondani, hogy a levéltárosok a történészekJ3.Q2L és más tudományágak szakembereihez hasonlóan, "kutatók": • mindegyikük tudományos kutatómunkát végez., A napi munka ellátásakor, különösen a kutatók érdeklődésének, tanács- és felvilágositáskérésük hatására a levéltáros, ugyancsak, "kutatómunkát" végez; ez eltér attól a munkától, amely a levéltár anyagát ismertető különféle segédletek kászitésevel kapcsolatos., Kutat a szó szoros értelmében, amikor bizonyos történetírói elméletekből kiindulva próbálja azokat a rendelkezésére álló dokumentumok felhasználásával, alkalmazva az ilyen munkálatokkal összefüggő előirásokat, szabályokat és módszereket, /forráakiválasztás, a hitelesség vagy ellenkezője megállapítása, az oklevél létrehozójának jellemzése, stb;/ hogy végül bizonyos következtetéseket vonjon le. De'az esetek többségében a levéltáros által végzett kutatás /amelyet, ha igy bonyolít le, nyugodtan lehet "tudományosnak" minősíteni/, szóbeli ás eszközbeli marad.. Eredményeit a levéltári kutatókkal folytatott beszélgetései során teszi közzé, ezért szükségszerűen hozzávetőleges, esetleges és epizódszerü, mégis ez az, amit a fentemiitett anyagrende.zési és segédletkészitési munkán kivül jellegzetes levéltárosi munkának tekint ének. t Ha a szóbeli közlést Írásbelivé változtatja, amely jellegénél fogva sokkal nagyobb elfoglaltságot és gondot igényel, mint a levéltári anyaggal kapcsolatos felvilágosito és tanácsadó szolgálat, azonnal kiderül, hogy nem levéltár tudományi, hanem történettudományi munkát végez ö így, hasonlóképpen, miközben egy-egy meghatározott hivatal vagy intézmény iratainak rendezése, s a vonatkozó segédlet összeállitása során esetleg ösztönzést érez olyan tanulmány megirására, amely nem elégszik meg azzal, hogy adatszerűen közölje a szerv megalakulásának tényét, hanem oknyomozó módszerrel annak működését, hátterét, hatását is vizsgálja, gyakran éri szemrehányás a történészek részéről, de még levéltárosok részéről is, hogy át akarja lépni a saját szakterületének határait /de ugyan ki vonhatná kétségbe, hogy egy-egy ismertetés, segédlet annál szakszerűbb, komolyabb és tudományosabb, mennél jobban ismeri annak, készitője az . intézmény működését és szerkezetét/Amikor egy levéltárosnak alkalma nyilik^egy hivatal, intézmény tanulmányozására, ugyanakkor lehetőség kínálkozik szá-^ mára kulturális felkészültsége elmélyitésére s az elvégzendő feladat legalkalmasabb módszerének a kidolgozására., Talán a
