Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - FIGYELŐ - Rosiello, J. Zanni: A kutató levéltáros: Rassegna degli Archivi di Stato, 1965 / 270–274. o.

- 271 Ezek azonban, ha szabad Így mondani, száp szavaknál nem többek.. S kezdve az elvontakkal ás általánosakkal egészen a gyakorlati szempontokig, lehetnek közöttük elfogadhatók vagy elutasíthatok, a gyakorlatban nem került vagy_ nem is kerülhetett sor az alkalmazásukra., Szerző hozzászólásában a szerző ezért a leváltártanra és annak művelőire speciali san vonatkozó kérdéseket érint*. Pavone helyesen állapítja meg, - Írja - hogy hiábavaló dolog volna annak az elavult kérdésnek a felvetése, hogy az archivisztika tudomány-e vagy mesterség/illetve tudomány-e vagy technika/., Ezzel lányegében azt fejezi ki, hogy az első értelmezést tartja elfogadhatónak. Ezt teszi egyébként akkor is', amikor hozzáteszik "konkrétan meg kell határozni, hogy a levéltárakban milyen tudományos érvényű munkáaak kell a levéltáros munkája címén folynia.

11

, Elméleti, s egyszersmind gyakorlati kérdés ez: a szokványos adminisztratív-bürokratikus gyakorlatban nem lehet megoldani. . A levéltáros tehát ma, "kutató": olyan személy, aki a szó szoros érteimében kutatást, hozzátehetjük, tudományos .kutatást folytat•_De milyen az a kutatás, és milyennek kell lennie? A levéltáros elsőrendű tevékenysége, a levéltári törvény' szabályai értelmében, közismerten, a leváltá, ri anyag megőrzése. Minthogy azonban &z nem egyszerűen a dokumentumok anyagi megőrzése, hanem ezek rendezésével, jegybekelésével, leírásával együttjáró összetett feladat, magától értetődik-, hogy a levéltárosok is, amint a levéltárak adminisztrátorai, ugyanúgy ilyen többrétű munkakör ellátására is képesek., Természetesen, a levéltárosra hárul a, jegyzékek, mutatók, regeszták, kimutatások és egyéb segédletek készítésének a feladata is. Mindig is ez volt a , levéltáros munkaköre, s ennek igyekezett eleget tenni.

( Ma talán jobban tudják az ilyen munkát elvégezni,^mert nagyobb lehetőségek kínálkoznak nagyarányú kutatásokra - s nem csekély előny származik a levéltáraknak az Aliami Kutatótanácsba történt bevonásából - mint azelőt't. Mindenekelőtt megvalósult a munkaközösségi kutatás, /ez sem

v

elhanyagolható szempont azok között az indítóokok között, amelyek miatt a kísérleti tudományokból kölcsönvett szóval a "humán" tudományokra is kiterjesztették a, "tudományos kutatás'

1 megjelölést/

v Céltalan volna eltitkolni azokat a gyakorlati nehézségeket, amelyek a közösségi munkában , felmerülnek. Ezek egyrészt abból a félelemből adódnak, amely többé-kevésbé mindannyiunkban megvan, - hogy elveszit jük önállóságunkat, kifejezésből! szabadságunkat, másrészt abból a félelemből, hogy az egyes személyiségek valami általánosító "beskatulyázás" áldozataiul esnek. Csak más kutatókkai való együttműködés utján tudja a levéltáros kielégítő módon kialakítani, igazolni, bebizonyítani és ellenőrizni a munkája folyamán kialakított elméletet, alkalmazni a legmegfelelőbb módszer eket. A levéltáron-belül előálló .azon követelmények kielégítésére, hogy országos szinten ter