Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - FIGYELŐ - Pérotin, Y.: A történelem csűre és a túltermelés: La Gazette des Archives, 1965 / 265–268. o.

- 266 Egy hivat

ás válság aleim alatt elmondja, hogy a levéltáros nem egyéb, mint valamiféle tulhalfliozott" adminisztrátort. A fiatal levéltárosok'legalábbis ezt panaszolják^, ís joggal," teszi hozzá Pérotin, hiszen fizikai képtelenság, hogy a levéltáros valamennyi irattár, valamennyi selejtezés ellenőrzését ellássa, iratbegyüjtő, az összes régi fondokat leltározó tevékenysége mellett valamennyi megrongálódott dokumentum res taurálásáról , valamennyi ügyfél felvilágositásáról gondoskodjék, egy személyben legyen kutató-történész, ' tudományos társaságok előadója és szervezője, - mindezt pedig avult módszerek ás irányelvek szerint^ Nem csoda, ha a leváltároshivatás zsákutcába jutott! -' , !A megoldást keresők n.em egyszer hamis utón járnak:'a feladatok téves rangsorolása, a problémák semmibevevése egyaránt hiba.

( Yan,aki azt mondjas az újkori anyaggal foglalkozzanak a középkáderek! Mások viszont^ a-községi, a közjegyzői levéltáraké az elsőség, a levéltaros szentelje minden idejét az ilyenfajta anyag megmentésére és feldolgozására. Megint mások egyszerűen személyzeti kérdést látnak mindenben, éspedig elsősorban a tudományos dolgozók létszámának emelését sürgetik* Elvben helyes álláspont, azonban - véli Pérotin - a létszámemelés anyagi feltételeit csak akkor lehet remélni, ha a levéltárosok munkamódszereinek, tevékenységének gyökeres megjavitása ezt indokolttá teszi. Szerző a továbbiakban az École des Chartes, /a párizsi leváltárosképző főiskola/ reformját, a levéltári munkák országos viszonylatban összehangolt, ésszerű tervezését sürgeti, majd azt fejtegeti, hogy a propagandátevékenység /dokumentációs központok, népmüvelés, kiállítások/ hasznára van, a levéltárnak,, még, ha a levéltáros munkáját n em lehditi. is 2: előbbre.

( A továbbiakban a, hiteles másolatkészítés időrabló pepecselése helyett a fotókópiát, mint világszerte bevált megoldást ajánljao Pérotin a leltárkészítésre forditott időt is sokailjas még mindig nem használjak ki eléggé a. technikai fejlődés -nyújtotta" lehetőségeket. Ami pedig a XIXyXT* századi iratfélesegeket illeti: ezekhez - ügy véli'-' egyszerű, jegyzékelés is elegendő volna. Bizonyos, becses forrásértékű fondók részletes feltáráaá't Pérotin a történészekre, egyetemi hallgatókra, időszaki alkalmazottakra bizná, minden esetben külön szubvencionált kutatási feladatok keretében. Ezekután rátér a helyprobléma megoldási lehetőségeire*, Van olyan levéltáros - mondja -, aki dugig tölti raktárait, "utánam az özönviz" jelszóval. Van olyan is, aki azt állítja, hogy a helyszűke kérdését nem is ismeri. De az a levéltáros, aki becsülettel fölmérte, hogy az irattermelő szervektől mennyi anyag begyűjtésére számithat, aki lelkiismeretesen ellenőrizte az irattári selejtezéseket, aki nem egy esetben kénytelen volt visszautasítani egy-egy nagyobb -