Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Szinkovich Márta: A helytörténeti olvasókönyvek kérdéséhez / 215–245. o.

- 237 -.A levéltári olvasókönyvek szerkesztése még számos részletkérdést vet fel# Ilyen pl. a helytörténet tér-béli ^meghatározása., Ez • talán fuccsán hangzik, de mindjárt világosabb leaz,"fea utalunk arra, hogy pl, a mai Baranya megye határai távolról sem azonosak a törökkori illetve a, XIV*iszázadi megyéével.,/Ezen a téren nagy szerencsének tarthattuk azt, hogy rendelkezésünkre "állt Győrffy, György, Árpádkori történeti földrajzának első kötete, benne az Arpádkori, Baranya megye leghitelesebb földrajzi körülhatárolása*/ Ugy véljük, helyesen foglaltunk állást akkor, amikor ugy" döntöttünk, hogy a történeti folytonosságot tartjuk szem előtt, tehát mindenkor azt a területet vesszük figyelembe, amely az adott időszakban Baranya megyéhez tartozott. - Mégis ** amennyire lehetséges' volt - szövegeinket ugy válogattuk össze, hogy azok olyan helységekre vonatkozzanak, amelyek ma is a megyehatárokon belül vannak, hiszen ma elsősorban ezek tarthatnak számot a helytörténeti érdeklődésre, illetve ezekkel tudjuk a helytörténet' iránti érdeklődést felébreszteni, vagy azt a célt elérni, hogy az ismert helyekhez rögződő anyagköz*'* lés maradandóbb élményt nyújtson az Olvasónak. ,A szövegközlés módja is elég sok fejtörést okozott, s egyikmásik esetben még ma sem mondhatjuk, hogy megnyugtató megoldást találtunko A dokumentum szövegek nyelvezetében rejld, , az, ismeretközlés szempontjából előálló nehézség ugyanis az, hogy a latiig nyelvű dokumentum lefordítása legfeljebb fordítói problémát okoz, de a ma&yar nyelvű* szöveg modernizálása már, nem ilyen egyértelmű* 'A'LOK •többször emiitett körlevele már a munka megindulása e'lőtV igyekezett ezen a téren segítséget nyújtani az alábbi útmutatással:

( jfrÁ .magyar nyelvű ira. tokát a mai helyesírással közölj ük. A nyelv és a helyesirás változásának bemutatására közölhetünk azonban egy—két iratot az' eredeti helyesírással s ha szükséges, mai átirással-.

( A' magyar személyneveket és helyneveket a mai helyesírásra á'tirt szövegben is közölhetjük eredeti helyesírással, de mellé zái} rojelbeh, tegyük ki az átirt formát ía#**

( A szöveget a köny• nyebb érthetőség kedvéért akkor ia tagoljuk kisebb szakaszok•

: rá* ha az eredetiben ilyen tagolás nincs. Ugyanigy a. hosszú mondatokat is bontsuk részekre interpunkciók beiktatásával*" % Igen ám, de egy

t

XVX-XVIX. századi szöveg sava-borsa éppen' eredeti mondats'zerkVs'z'téseben, esetleg ortográfiájában van! i , Ha•fontosnak tartjuk a kor hangulatát, levegőjét érzékeltetni, márpedig ez elengedhetetlen tartozéka a történelmi ismeretek ^szélesítésének olyan szintű közönségnél, mint a közép-* iskolák tanulói, akiknél az érzékletesen megragadható, ér;. zeImi élményt nyújtó szemléltetés általában hatásosabb, mint a pusztán logikai értelmi ráhatás - akkor nagyon^sajnálnánk, ha le kellene mondani az eredeti szövegek közléséről. Ez.. azonban lényegében technikai kérdés - és arra kell törekednünk, hogy olyan megoldást.találjunk, amely nem töri meg a („szerkezet egységét, de mégis megtart valamit az eredeti szö-