Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Szinkovich Márta: A helytörténeti olvasókönyvek kérdéséhez / 215–245. o.

- 231 érvként említettük fel a helytörténeti olvasókönyv pécai koncepciójával kapcsolatban. .Ha módszertani meggondolásokra utalunk, akkor az ^érvek még nyomósabbak lesznek*, Elsősorban az

; "olvasmányosaágnak" arra az igényére gondolok, amely tagadhatatlanul fennáll minden olyan olvasóközönségnél, amely valamely tudományanyag elsajátításának kezdeteinél tart még csak - helyesebben egy tudományág eredményeinek ismeretét szeretné megszerezni, , Ugy hiszem, nem vétünk a tárgyi ismeretek rendszeres megszerzése céljából lét esitett iskola immanens törvényei ellen, ha e tárgyi ismereteket szinesen, érdekesen közöljük olyan módon, hogy az elsajátitás folyamatában nem csak a logikai-értelmi élménnyel, hanem pl* az érzelmi élménnyel ia számolunk. , Meg kell mondanom, hogy az emiitett diákoknál a legnagyobb sikert az elbeszélő források aratták., Hogy az elbeazáláa varázsa mennyire megragadja a fiatalokat, azt legjobban a , Szigetvái* védelméről szóló

j Istvánffy-féle forrásrészlet mutat ta

v Én,őszintén szólva azt^gondoltam, ho^y ez irodalomból amúgy is ismert anyag lévén, nem fogja érdekelni a tanulókat*, Ezzel ellentétben az a diáklány, aki ezt a fedezetet , "lektorálta", olyan izgalmasnak találta Istvánffy leiráaát, hogy - saját elmondása szerint - fél éjszaka olvasta* Az'elbeszélő forrásokról szólva azonban még egy olyan ellenérvet is meg kell említenem, amely bizonyos esetekben dokumentumokra is vonatkozhat., Ez pedig az , hogy már megjelent nyomtatásban, tehát megszegjük azt a szabályt, hogy - a korlátozott kiadási lehetőségekre való tekintettel - ne ismételjünk. Ezzel* általánosságban természetesen egyet is lehet érteni és szűkös kiadási lehetőségeink között pl. semmi értelme sem lenne annak, hogy egy levéltár, amely a 20 éves évfordulóra kiadott egy felszabadulási dokumentumkötetet, most a 25* évfordulóra ugyanilyen iratpublikációval kéazüljön.. Az olvasókönyvek esetében azonban egészen másról van szó.. Egy** részt, ha megnézzük akár az oklevelek, akár a krónikák vagy más elbeszélő források kiadási évét - a legtöbbnél jó fél-* évszázados dátumot találunk. Nem néztem utána, ho^y ezek a nagy gyűjteményes forráskiadványok annak idején hány példányban jelentek meg, de azt tapasztalatból tudom, hogy egyikmás llchoz nagyon keserves volt hozzájutni, a olyasmiről, mint pl* Mügéin Henrik német krónikája, vagy a Monumenta Germanlae valamelyik kötete, egyazerüen le kellett mondanunk, mivel ezt könyvtárközi kölcsönzésben sem kaptuk me§-*

i Ugyanez az eset állt fenn a

4

"400 magyar levél" használatánál'"is: Budapestre kellett utazni érte, hogy a-. Széchenyi könyvtár olvasótermében kézzel leírhassam a szövegeket

v Az•összehasonli-