Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Schram Ferenc: A levéltárak jelentősége a népszokás-kutatásban / 163–208. o.

- 194 adáskönyvek $ história domus-ok, anyakönyvek, kéziratok.^A • kézirattárak és, levéltárak között fennálló elvi különbségek a gyakorlatban elmosódnak, pl« a piarista rendnek ki*~ tűnő néprajzi kéziratai Vannak-, de nincs kézirattára,'-ha-" nem ezeket a levéltárba, többnyire a Varia anyagba besorol*va őrzik

9| Ugyanigy nagyon sok családi levéltár is őriz nép-* rajzilag is hasznosítható kéziratokat, anélkül, hogy ezek külön lennének választva egy kézirattárban® Még jobban előmosódnak a különbségek, ha figyelembe vesszük, hogy 'eg^ik legnagyobb kézirattárunk, az OSzK Kézirattára a levéltárak államosítása előtt számtalan* levéltári anyr^got, köztük okleveleket is őrzött, melyek csak az államosításkor kerültek az OL-tja. Példáink közül több szerepel a, Ke^yesrendi Levéltárban őrzött kéziratokból.

( Dramatikus szokások verseinek előkerülése is inkább innét' várható, mint a hivatalos iratokból, ahol csak utalnak l-l szokásra, /pl.

( I- • 28./

( A nép-~ szokásokra vonatkozó leggazdagabb anyag azonban kétségkívül a tanúkihallgatásokból kerül elő, ahol a tanukat hagyja beszélni az investigatiot vezető tisztviselő, s a jegyzőkönyvvezető irnok a tényeket kifejezéseiket megtartva irja le. A feudális korban nyoma sincs a, Bach korszaki "beamter stilusnak% melyet^ Mikszáth A vármegye rókájá-bah gúnyol ki§ • J'Tanu által beismerése eszközöltetik azon ténykörülménynek, miszerint a mezőn való lét elének folvamányaként egy kutyát látott szaladni".

( Láthattuk pl. a két kőszegi perben, hogy nemcsak a kifejezéseket, hanem a nyelvjárást is megörökíti a kihallgatás, természetesen nem szabad mai fonetikai hűségű lejegyzésre gondolnunk. , A népszokások kutatásánál látszólagos nehézségi hogy az inventariumok, elenchusok, levéltári indexek nem adnak róluk, felvilágosítást• Mig pl. egy község területénél a processus metales és. prbci terminati pontosan eligazítanak, a népi álattartás kutatója tudja, mely összeírásokat veg'yen kézbe, s nem tölti idejét pl. a conscriptio opifieium~mal , vagy conscr*zingarorum-mal. A népi táplálkozásra adatokat , keresőt, is, könnyen útba lehe't igazitani, hogy elsősorban a végrendeletekben /konyhafelszerelés/ és a számadásokban lakomák ^költségeit' részletező jegyzékeiban, a XIX. -században számláiban is, kutasson* De hogyan tudhatjuk' meg, mi volt a paraszti lakodalom étrendje 200.évvel ezelőtt? Bár kerülnek elő/erre is adatok, pl. ,tudjuk, hogy

( Foton 483'6-ban az esküvőre való indulás előtt kocsonyával, kaláccsal és pálinkával kínálták mindkét háznál a násznépet % /1Q9/ de a 1** kodalpm .hagyományos ételeit még nem iamerjíik'l És ha a következő kutatások egy-egy szerencsés lelete révén meg is tudjuk egy helységben, kérdés, hogy egyedi adatnak kell-e tekintenünk, vagy^tipikusnak.

( Ez a kérdés átvezet a kutatás módszerének felvetésére. Mivel' itt sem példák, sem lehetőségek nem állnak előttünk -Barabás, Jenő megállapítását, hogy történészgenerációk eredményeinek tapasztalatai állnak rendelkezésünk-