Levéltári Szemle, 17. (1967)
Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Schram Ferenc: A levéltárak jelentősége a népszokás-kutatásban / 163–208. o.
- 166 lik felette*. S mivel ezek kétezer^éves népekről szóló korabeli híradások, bizonyos vonatkozásban a történeti néprajz értelmezést rájuk is ki lehetne terjeszteni, ha más értelmezésben ia, mint fentebb irtuk.. Tudomásul kell vennünk, h,jgy * s t3T-íéneti módszer nélkül semmire sem jut a néprajz kutatója; amint kulturnépeket vizsgái, a művelődéstörténet jegyében folyik java munkássága"•, /2G , Tehát nem az adatok honnét való előkerülése, hanem a kutatásukhoz való hozzáállás a döntő., Mindezeket azért emlitettük, mert nem látjuk indokoltnak, Barabás : Jenő szkepszisét a levéltári kutatásokkal kapcsolatban; a néprajz müvelőj e, ^akár a recens anyagnak, keresse ott előzményeit, akár önállóan próbálja egy régebbi kor népi kultúráját megrajzolni, a recens anyag ismeretét nem nélkülözheti, s ez már determinálja szemléletét, sőt állásfoglalását, mint ezt éppen őnála láttuk, a korabeli és kiadott archivális források alapján megrajzolt, XVIII*•századi vármegye-monográfiájában., /21/ Dolgozatunkban a hagyománytörténét levéltári kutatására szeretnénk a figyelmet ráirányítani, az általunk gyűjtött mintegy 2500 „levéltárakból előkerült népszokás alapján a kutatásra valamilyen módszert felállítani, s az^eddigi adatok nyomán a várható eredményt ismertetni. «'*. ualitást ennek két körülmény ad., Először: az ( Uj, Magyarság Néprajza megírásának előkészületei folynak, s a népszokásokról szóló fejezetből nem hiányozhatnak a levéltári adatok., Nem érhetjük be azzal,hogy egy-egy szokáselemnek megléteiét, Európában meddig tudjuk követni, azzal is kell törődnünk, időben milyen messze tudjuk nyomozni, bár természetesen a szokásanyag egeszet tekintve az archivális kutatás legfeljebb támpontokat adhat, hiszen nagyon sok szokás nemcsak hogy több évezredes korra tekint vissza, de egyenesen magán viseli a praelogikus gondolkozás nem egy nyomát, sokkal régibb múlttal rendelkezik tehát, mint a levéltárak. A második szempont, amiért különösen most van jelentősége a levéltári kutatásoknak az, hogy uj népszokások már nem keletkeznek, a meglevők már nem alakulnak, sőt gyors ütemben halnak ki._ Természetesen az idősebbek, sőt középkorúak is emlékeznek' még rá, pár évtizede gyakorolták is, a ha most már nem is élnek velük, minden fáradtság nélkül gyűjthetők. Viszont a levéltári kutatás teljes sikerrel csak addig kecsegtethet, mig a recens szokásanyag legalább emlékekben él, s a. történeti anyag vele mindenkor összevethető, segítségévei könnyebben értelmezhető. Így is találunk azonban bőven olyan szokásokra, melyeket mai ismereteink szerint nem tudunk értelmezni, mert nem akadunk hasonlóra a recens anyagban. Más szokások viszont már olyan régen kihaltak, hogy bár tudjuk, hogy kellett létezniök, de már az előttünk járt generáció sem találkozhatott vele gyűjtéseiben ,/pl* a dézsmaszédeshez fűződő szokások/., Ezek teljes megrajzolásához még nagyon sok kutatómunkára van szükség, bár magáról a dézsmaszédesről a ritkán nyomtatásban is megjelent gazdatiszti utasításoktól kezdve
