Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Balogh István–Benda Kálmán: Látogatás a Nyíregyházi Állami Levéltárban: Balogh Istvánnal beszélget Benda Kálmán / 155–162. o.

- 156 kos resze

? a, %iraégj a nyirfáról vette a nevét , a nyugati, a„ Mezőség, hatalmas puszta terület ma is., A nyírséget már , Béla király névtelsfi jegyzője is emliti* Bizonyára erre a részre gondolszi. ,

M

Tuhutum pedig és fia Horka, a nyiri réten lovagolva, nagy népséget hóditának a

{ Nyir erdejétől , Homsőérig, és igy fölmenv'e Zilahig jutának, senki kezét ellenök nem emelvén, mivel Ménmarót vezér és emberei nem merének ellenök harcolni, hanem a, Körös vizét kezdték őrizni* Akkor, Töhötöm és

t Horka

t Zilajból megindulva, a meszesi részekre ménének,• Szabolcshoz és fáshoz, és midőn egymást viszontlátták, nagy örömmel örvendenek, és lakomát tartván, ki-ki dicsekszik vala győzelmével," • Ez : a Wyirség már a középkorban számtalan kis faluval behintett táj volt. A nyugatra elterülő ritkábban lakott, Mezőség azonban a, XV. század óta a nagyarányú szilaj pásztorkodásnak a színhelye. Az állatok sem éjjel, sem nappal>' sem télen, sem nyáron nem keru«'-• z fedél alá. A Jószág azt legelt-, amit talált, azzal élt, amit össze tudott magának keresni a^legelőn., Maradványaiban ez a szilaj pásztorkodás a XIX* századig élt., A

t XVI. .század elején már, Augsburgba-,Béesbe és. Münchenbe haj t'o't'ták lábon a magyar szarvasmarhát,. A jószágot kisérő fegyveres, harcias hajtók, máskánt hajdúk, résztvettek a Dózsa felkelésben is, és, Dózsának a törzscsapatát alkották. A népi emlékezet máig őrzi a nagy események emlékét* Dózsa hadjáratát egy 1585-ból való megyei tanuvallatási jegyzőkönyv is megemlíti; az egyik tanú ugyanis a kérdezett cselekménnyel kapcsolatban azt mondjam mindez a parafátok fölzendülése

i /I5Í4/ ás, Lajos király vészese, /1526/ közti időben történt.' , Mohács,, majd méginkább, Buda várának török kézre kerülése után, amikor a vármegye is határterületté lett, a kegyetlen török beütések és a még kegyetlenebb állandó hadjá~ rátok számos falut törültek el a megye területén is., Ez nyilván kedvezett a szilaj pásztorkodásnak. ,A megye akkori területe sokkal nagyobb volt, aint a imostani

f egészen ^a, Tiszáig és a Nagykunságig ért., EiiBia a területien akkor már pusztásodó falvak állottak, de' nemcsak a török pusztította őket, hanem a szomszéd végvárak őrsége is--* Itt van a kezemben pl. a vencsellői parasztok panasza 1588-bói,