Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács a világháború korában: irattani és forrástani megjegyzések / 43–114. o.
- 93 r mezni, nogy összefoglalásom a kormányzattörténelem egy fejezetének igényével léphetne fel. A másik ok, hogy a történettudomány általánosan észlelhető fejlődésével szemben, mind a polgári, mind a marxista történetirás a segédtudományok terén lényegében évtizedes módszereket alkalmaz ma is. Vakmerősig lenne azt mondanom, hogy uj módszerekkel kísérletezem. Tanulmányomat legfeljebb ilyen módszerek irányában való tapogatózásnak merném nevezni. Mindenesetre élénken érzem annak szükségét, hogy segédtudományi kutatásainkhan fokozottabban érvényesítsünk társadalomtörténeti szempontokat. Történelmi segédtudományaink megújulása, amint erre könyvismertetéseimben is ismételten utaltam, csak ezen az utón érhető el. Tudom, hogy a közös minisztertanács történetével s a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvekkel kapcsolatos fejtegetéseim igen-igen szerény tapogatózás ebben az irányban. Éppen ezért "elhárító mozdulat H *-nak tűnő megjegyzéseim nem a segédtudományi szint igénytelenségére kívántak utalni, hanem arra, hogy a történelmi segédtudományok társadalomtörténelmi nézőpontú megújulását valló felfogásomhoz képest valóban igénytelen kezdeménynek lehet csak tekinteni a közös minisztertanács működését sajátos módon vizsgáló bevezetésemet* — Egyébként e helyen is hadd mondjak köszönetet Vörös Károly kedves kollégámnak és barátomnak, akivel dolgozatomnak ezekben a sorokban kifejtett problémáit számomra gyümölcsöző módon, nem egyszer átbeszélhettem. I78. Előző jegyzetemben igyekeztem közelebbről meghatározni tanulmányomnak sajátos, társadalomtörténelmi szempontból kísérletező jellegét* Dolgozatomnak ebből a sajátosságából következik, hogy komprimált, néha közhasználata értelmüktől eltérő fogalmakkal vagyok kénytelen élni^ amelyeknek tartalmát esetről-esetre kell meghatároznom* A tudatos, politikai cselekvések fogalmával szemben például a szokásosság fogalmát a szó legköznapibb értelmében használom* Legtöbbször bizonyos hivatali gyakorlatot értek ezen, amely törvényes rendelkezések híján szabja meg az ügyintézés formáit és módozatait. A technika szót is, legalább részben, szükségfogalomként alkalmazom* Közelebbi értelmét meghatározó jelző nélkül a termelő erőknek leggyorsabban változó, legmozgékonyabb részét jelölő fogalomként,szűkebb értelemben pedig, megfelelő jelzővel, az ügyintézési módok, formák összefoglaló fogalmaként/ügyintézési technika/. 179* Az elkülönített jelző természetesen, csupán formai, módszertani elkülönítést kíván jelenteni, ami a technikatörténeti vizsgálódások megkönnyítését szolgálja. 180* A modern technikának az ügyintézésre gyakorolt nagy befolyásáról, különösképpen arról, hogy a híradástechnika legmodernebb" # eszközeinek alkalmazása az események száguldó menetét rendkívüli körülmények között, amilyenek az első világháborús viszonyok is voltak, közvetlenül is kitéríthette eredeti irányukból, "A bresztlitovszki béketárgyalások anyaga a bécsi Staatsarchivban"
