Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács a világháború korában: irattani és forrástani megjegyzések / 43–114. o.

- 85 semmi esetre sem készültek közvetlenül a minisztertanácsi ülések alatt. Másodlagos, sőt esetleg harmadlagos produktumai a közös minisztertanácsi üléseknek* A fogalmazványokba, mielőtt azokat letisztázták, a külügyminiszterek is belejavítottak* A külügyminiszteri javitások néha szavakra szorítkoztak, néha azonban e javitások nyomán egészen uj bekezdések születtek, vagy már meglévő részek Íródtak újra. A közös minisztertanács világháborús ülés jegyzőkönyveinek fogalma zataiként ránk maradt szövegek tehát semmiképpen sem tekinthetők az ülésen elhangzottak szavakig pontos visszaadásának* Szükségképpen következik ebből persze az, hogy e fogalmazványok tisztázatai-még kevésbé hü tükrei a közös miniszteri konferenciák néha viharos vitáinak. /Mielőtt következtetéseinkben még tovább mennénk, hadd jegyezzem meg mindjárt itt, hogy ez a tény, természetesen nem érinti a jegyzőkönyvek hitelességét./ Korábban ismertettem az utat, amelyet a minisztertanácsi jegyzőkönyvek szövegei megjártak addig, amig elnyerték általunk ismert, mai alakjukat. Szó volt ezek során arról is, hogy a jegyzőkönyvvezetők s a külügyminiszterek által átfésült fogalmazványok tisztázataiba miképpen javitottak bele a közös minisztertanács tagjai* Ezekről az utólagos javításokról, betoldásokról a jegyzőkönyvekkel kapcsolatos irat váltásokban is szó esik. 8

°• Mennyire jellemzőek és mit dokumentálnak ezek az utólagos korrekciók? Más összefüggésben Tisza Istvánnak egy igen jellemző jegyzőkönyvi korrekciójáról, arról, hogy a jegyzőkönyv szövegének "

Gesamtm

onarchié" kitételét "der ganzen Monarchie"ra javitotta, már szóltam. Ezt a javitást annyira jellemzőnek tartom Tiszára, hogy bizonyosra veszem: a valóságbanis, a vita során szóban is igy hangzott el a magyar miniszterelnök megállapítása. Mig Tiszádnak ez a javitása^

8

^* a mellett szól, hogy az utólagos igazitások általában emelték a jegyzőkönyvek hitelét, megbizhatóságát, addig egy másik javitásból éppen az ellenkező következtetésre kell jutnunk. Az 1917* március 22-i koronatanácson, amelyen Tisza István mint aktiv politikus, legmagasabb szinten utoljára fejtette ki teljes mélységében és szélességében sajátos politikai szemléletét, ill. politikájának jellegzetes alapprincipiumait,29o» a legélesebben tiltakozott az el&i» hogy. az Osztrák-Magyar Monarchiához csatoljanak olyan népeket, ill. területeket, amelyek növelnék a Habsburg-birodalomra máris veszélyes centrifugális erőket* Ennek során célzott belpolitikai helyzetének nehézségeire* Legalábbis a jegyzőkönyvi tisztázat eredeti szövege szerint. Abban ui. a következő pár szó olvasható, amelyet Tisza utólag kihúzott: "... Vöffweist auf die Schwierigkeiten seiner Lage". Clam-Martinic osztrák miniszterelnök, akivel Tisza éppen e kérdést vitatja, élesen összecsapott, a jegyzőkönyv szerint a szőnyegen forgó kérdéssel kapcsolatos megállapításainak egyikét a következő fordulattal vezette be: "... wenn Gráf Tisza auf die Schwierigkeiten seiner Lage hingewiesen habé." Bármily sokszor és bármily gondosan nézték is át a jegyzőkönyveket, ez a belső ellentmondás nem tűnt fel annak, aki a protokollum szövegét, véglegesnek szánt formájában, az uralkodó elé terjesztette, ügy gondolom, nem lehet vitás, hogy Tisza valóban utalt helyzete nehézségeire* Ez a megjegyzése azonban akkor, amikor tudomásulvétel és ellenőrzés végett a jegyzőkönyv szövege elébe került, va-