Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács a világháború korában: irattani és forrástani megjegyzések / 43–114. o.

+! 83 resp. az irattan megállapításainak szilárd bázisára épit * A magyar történelmi segédtudományok meglehetősen gazdag, sőt ha például az oklevéltant nézzük, még szigorú mértékkel mérve is, szép gyümölcsöket hozó fájáról, hiányzik az irattan ága* Az Osztrák-Magyar Monarchia közös minisztertanácsi jegyzőkönyvei ugyan a nyugateurópai Írásbeliség talajából nőttek ki, semmiképp nem tekinthetők a sajátos magyar ügyintézés termékének, s igy aggodalom nélkül alkalmazhatók lennének rájuk a nyugati irattanok kategóriái. Ezek az irat tani kategóriák azonban ugy születtek meg, hogy az irattanok szerzői nem tekintettek tul az iratokat - hogy ugy mondjuk.- fizikailag létrehozó irodák falain. Létrejöttüket vizsgálva, jobbadán csak az ügyintézés mechanizmusát nézték. Alig-alig voltak tekintetted a társadalmi,gazdasági és politikai viszonyokra, amelyek között az iratok keletkeztek* Pedig amir képpen a jogviszonyok és államformák sem érthetők meg önmagukban és nem bonthatók ki az emberi szellem un

f általános fejlődéséből, akképpen az állam működése, vagy a jogügyletek intézése során kitermelődött iratok sem érthetők meg a sajátos társadalmi viszonyok ismerete nélkül, amely viszonyoknak ezek az iratok is, ha számtalan áttétellel is, produktumai és tükröződései, Mit mond az irattan például arról az iratféleségről, amelynek sajátos változatát vizsgáljuk, a kormányszervek jegyzőkönyveiről? Me.issner kézikönyve a protocollumokat a "semleges" jellegű iratfajták közé sorolja, A jegyzőkönyveknek "semleges" jelzővel illetése külsődleges stílusjegy alapján történt, semmi közelebbit, pontosabbat nem mond, a. jegyzőkönyvek forrásértékét vizsgálók szalmára azokról az összefüggésekről, amelyek az írásos ügyintézésnek Q sajátos objektiváeióit ke- '. letkezésük korának társadalmi viszonyaiba ágyazták bele. Pedig ezeknek az összefüggéseknek ismerete nélkül forráskritikánk felszínes marad. Mégis, mivel - mint történt rá utalás-, a magyar történettudományban, sajnos, még hiányoznak irattani megalapozottságú, társadalomtörténelmi elmélyüléssel végzett forráskritika feltételei, a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek forráskritikája cimén e sorok irója néhány, ide vágó probléma felvázolásáig jutott el csupán. Mindenekelőtt emlékeztetni kell az olvasót arra, hogy miképpen készültek a közös minisztertanács protocollumai? E körülmények magunk elé idézésével eleve megvonódnak a jegyzőkönyvek forrásként való felhasználásának határai. Az első világháború történetének egyik legjelentősebb, s következményeiben legvégzetesebb politikai elhatározása született meg az Osztrák-Magyar Monarchia legmagasabb kormányszervének 1914• július 19-* i ülésén. Ezen az ülésen fogadták el azt az ultimátumszerű diplomáciai jegyzéket, amely végülis a Szerbiával való fegyveres konfliktusra, majd a világháború kitörésére vezetett*. A július 19-i közös miniszteri konferenciának, kétségtelenül ez volt leglényegesebb tárgy-