Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - A KÜLFÖLD LEVÉLTÁRÜGYE – MAGYAR LEVÉLTÁROSOK KÜLFÖLDÖN - Borsa Iván: Tanulmányúton Olaszországban / 756–765. o.

- 764 tási korhatár 100 év volt, s ez automatikusan évenként haladt előre. 1946-ban ezt az automatizmust megállították, s azóta 1846 a kutatUatósági határ, amelytől csak különleges engedély birtokában lehet eltérni. Foglalkoznak azzal, hogy ismét automatikussá teszik a 100 éves határt. A kutatótermek nyitvatártása változó. Legrövidebb ideig a Vatikáni Levéltár kutatóterme tart nyitva /fél 9-től 2-ig/, a Római Állami Levéltárban a délelőtti lehetőségen kívül hétfőn, szerdán és pénteken fél 5 és 7 között is nyitva van a kutatóterem. A maximális lehetőséget az Archivio Centrale biztosítja, ahol reggel fél 9-től este fél 9-ig lehet kutatni. Az egyes levéltárak és fondok segédletei, az inventario-k - mint fentebb említettem - központosítva a kutatóterem mellett /vagy a kutatóteremben/ vannak elhelyezve. Ezekben a kutatók tetszésük szerint böngészhetnek. A Vatikáni Levéltárban a segédletek a kutatóteremből nyiló helyiségekben vannak, ahonnan az egyes köteteket általában nem szabad kivinni. Ha valaki egy kötetet hosszabb ideig kivan tanulmányozni, őrjegyet tesz a kötet helyére és magával viheti a kutatóterembe, de még aznap vissza kell helyeznie. Sajátos az Archivio Centrale-ban vezetett kutatótermi nyilvántartás, Minden kutatóról egy fehér szinü kartonlap készül, melyen a kutató neve, a kutatás tárgya és kérőlapjának száma szerepel, /Minden kutató 4 oldalas nagyméretű kérőlapot kap, amelyen folyamatosan ugyanaz alatt a szám alatt kéri és kapja az anyagot./ Uj téma esetén uj kérőlap szükséges. A kutató fehér kartonja után zöld kartonon fel van tüntetve a kutató témája, s hogy a kutatás folyamán milyen anyagot használt, raktári egységig lemenőén. Majd egy rózsaszínű kartoték a kutatott témákat rendszerezi és utal arra, hogy a témán ki dolgozott. Ha egy uj kutató jelentkezik, a kutatóterem felügyelője először azt nézi meg, hogy a témával vagy ahhoz kapcsolódó rokon témával már foglalkozott—e valaki. Ha ez az eset forog fenn, vagy megadja az előző kutató adatait, hogy az uj kutató érintkezésbe léphessen vele, vagy egyszerűen közli az előző kutató által használt levéltári anyag jelzeteit. Arról, hogy melyik anyagban ki kutatott, nem vezetnek nyilvántartást. A kutatónak kiadott levéltári anyagot - sem a bekötöttet, sem a külön lapokból állót - nem számozzák le. Vonatkozik ez a 13* századi oklevelekre is. Ez a megoldás természetesen igen meggyorsítja a kutatók kiszolgálását. A kutatásra kikért anyagot minden megismert levéltárban a kutatók az asztalon hagyják. Az Archivio Centrale-ban, ahol nagy figyelmet fordítanak a korszerű megoldások keresésére, külön kutatóhelyiség áll a gépelni kívánók és az adatokat magnetofonba mondani kívánók rendelkezésére.