Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Teke Zsuzsa: Az Ujfalussy család levéltára / 704–707. o.

- 705 különösen az 1850-es évek megyei közigazgatására vonatkozóan szolgáltatnak adatot /csendőrség megszervezése stb./* Ezek a dokumentumok a XVIII. sz, II»f elében és a XIX. sz. I„f elében töibinő házasságok révén kerülnek az Ujfalussy levéltárba, A XIX. sz* elején beházasodó Szalont ai-Toldy, valamint e levéltárba tartozó Kende család iratai elsőV sorban a jobbágyság gazdasági helyzetére, rétegeződésére, a mezőgazdásági termelés alakulására vonatkozóan t artalmaznak értékes közléseket az 1750-1850 közötti időszakból. Igen értékes és részletes osztálylevelek, összeirások vannak itt,, melyek kitérnek a jobbágyok gazdasági helyzetére., feljegyzik a szökött jobbágyok nevét, tartózkodási helyét stb. így említhetők a Szatmár megyei Remetemező összeirásai a XIX* sz. első feléből, közte egy rovásadó összeirás az 1847/48 katonai évre, valamint jobbágyszolgáltatási kimutatások s jobbágy folyamodványok hosszú sora. A szabványos zálogjogi, adásvételi szerződési iratok közül kiemelkednek a vagyoni összeirások 1791-ből és 1810-ből. Az előbbi Kölesei Sándor után maradt javak összeirását és leltárát tartalmazza, az utóbbi id. Toldy Miklós és felesége, Kende Erzsébet ingó és ingatlan hagyatékát. A Szatmár megyei Cégény, Istvánd, Gseke és Tiszakorod szerepelnek a leltárakban* Feltüntetik az egyes helységekben lévő fundusokat az azon lakók neveivel, majd az allodalis és postfundualis földek és rétek következnek a fundusok rendjében, a szántók kapacitásával és a réteken kaszálható boglyák számával. Feljegyzésre kerültek az egyes dűlők és földek nevei, melyekből értékes következtetéseket lehet levonni a terményekre is. Az összeirások az ingóságok és az állatállomány felsorolásával, valamint a cégényi családi kúria leltárával zárulnak. Jelentős értéket képvisel Skottka Mihály és felesége, Boros Mária iratainak gyűjteménye, mely ugyan nem illeszkedik'bele szervesen egyik család levéltárába sem, de a család a különböző pénzügyletek, birtok adás-vételek révén főként a Toldy és Kende családokkal került szoros kapcsolatba /pl. 1723-ban Boros Mária megvásárolja Kende Sándor cégényi birtokrészeit/. Az összefüggő, folyamatos iratokból /minte 120-130 db/, melyek évköre 1689-1732 között mozog, de zömükben a XVII, sz. végén keletkeztek, nyomon követhetjük Skottka Mihálynak - aki az adatok tanúsága szerint egy Zemplén megyei örökös jobbágy családból származott m tőkeképzését, tőkéjének és pénzeinek kamatoztatását és hasznosítását, pénzügyleteit és ezekkel kapcsolatos birtokszerzéseit. Jobbágyok és nemesek, az utóbbiak között a tehetősebb nemesség tagjai is, azután, városi polgárok, sőt egész falvak /Apaj község, különböző máramarosi helyiségek/ folymodnak hozzá, majd halála utá.n feleségéhez kölcsönökért. Egy-egy kölcsönkérőnek folyósitott összeg olykor eléri az 1000 forintot. A kamatot, mely változó, valójában azonban uzsorakamat, pénzben, de legtöbbször munkában, robotban kellett leróni. A kölcsönök •• egy részét zálog utján biztositja és igy szerez birtokokat a Szatmár megyei Szatmárnémetiben, Vasváriban, Szinyérváralján stb., de készpénzért is vásárol ingatlanokat, konfiskált javadalmakat. Mindezek érdekesen illusztrálják a pénztőke mozgásáét Magyarországon, mely végső soron a földbirtok felé áramlott. Az iratokból nem egy esetben köztörténeti ada-