Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács a világháború korában: irattani és forrástani megjegyzések / 43–114. o.

- 68 Ezek a tiltakozások, amelyeket a Monarchia ügyintézése normális menetének megzavarását jelző "vörös lámpáknak neveztem, jól megvilágítják a közös minisztertanács hatáskörének soha pozitiven meg nem vont korlátait. A magyar miniszterelnök röviddel az 1915* július 8-i közös konferencia után igy irt Buriánnak: 2

48» n^

z illetékes magyar kormánykörökben a legkínosabb feltűnést keltette, hogy a hadügyminisztérium 5# osztálya a petróleum és a nyersolaj kérdésében még július végén, sőt augusztus elején is oly intézkedéseket tett, amelyek a július 8-i közös miniszteri értekezlet határozataival homloke

gyenest ellenkeznek*

" A megkeresésre a hadügyminiszter leküldte Tiszához az ügy szakreferenseit, A velők való megbeszélés során derült ki, hogy a július 8-i közös minisztertanács ide vágó határozatait még akkor sem ismerték* Minthogy - irja Tisza - ",,» a közös miniszteri értekezletek., jegyzőkönyveinek végleges elkészülte tetemes időt vesz igénybe, Nagyméltóságodhoz van szerencsém azzal a kéréssel fordulni, hogy jövőre ilyen értekezleteknek sürgős végrehajtást igénylő megállapításait lehetőleg nyomban az értekezlet megtartása után szövegez

1tetni s az értekezlet tagjainak a jegyzőkönyv elkészülte előtt megküldeni méltóztassék," A Monarchia politikai és közigazgatási apparátusának bonyolultságából adódó nehézkességére, tehetetlenségére s az intézkedni hivatott tisztviselőknek ezekkel a szerkezeti hibákkal viszszaélő nemtörődömségére, sőt indolenciájára /jellemző, hogy Tisza miniszterelnök 1915, augusztus 31-i levelében

2

^* még mindig kénytelen megállapítani, hogy múltkori panasza s az illetékes referensekkel folytatott megbeszélése "dacára a közös miniszteri értekezletnek a galiciai petróleum evakuálására és arra vonatkozó határozata, hogy a Galíciából Ausztriába és Magyarországba irányított forgalom felől a két kormánynak kimutatások adassanak, mind a mai napig nincsen végrehajtva," A levél befejező része világosan utal arra, ami más, hasonló, *'••' esetekben is megfigyelhető, hogy « a kiegyezési törvények kellőképpen nem gondolkodván a közös intézmények, igy a közös minisztertanács funkciójának, ffeladatkörenek meghatározásáról - még a Monarchia életének utolsó óráiban is kénytelen keresni a módokat, hogyan lehetne a birodalom legfőbb kormányzati szerve határozatainak érvényt szerezni* Tisza erről a következőket irja Buriánnak: "Azzal a megjegyzéssel, hogy a határozatok végrehajtását a hadügyminiszter urnái megsürgettem, van szerencsém Nagyméltóságodnak, mint a közös minisztertanács elnökének azzal a kérővel hozni az esetet tudomására, hogy a közös minisztertanácsok határozatainak az egyes, közös miniszter urak általi végrehajtását alkalmas módon biztosítani méltóztassék,"25o. A behatóan ismertetett viták anyagánál i j világosabb fényt vet arra a kérdésre, mi maradt tisztázatlanul a kiegyezési törvényben s mimódon igyekeztek a világháborús politikusok irányt és kereteket szabni a közös minisztertanácsi ügyintézés parttalanságának, Tisza Istvánnak egy 1916* -május, 24-én Burián külügyminiszterhez intézett megkeresésének néhány szava.^^l* Tisza nehezményezte, hogy a katonai hatóságok a mindkét állam iparát érintő beruházások tekintetében önkényesen járnak el. Majd igy folytatta: "Az ezen kérdések felett kifejlődött Írásbeli éri

ntkezés nem világította meg eléggé a helyzetet és nem nyújt kellő megnyugvást az iránt, hogy hasonló jelenségek a há-