Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács a világháború korában: irattani és forrástani megjegyzések / 43–114. o.
Monarchia kormányát túllicitálva* még Ausztria-Magyarország területi integritásának rovására is, igyekezett biztositani»Megint Tisza volt «-. az , aki a Monarchia cselekvési szabadságát korlátozó német lépéssel élesen szembeszállt* .AZ 1914* augusztus 8-i közös miniszteri értekezleten annak a nézetének adott kifejezést , hogy Belgium semlegességének a német vezérkar által kierőszakolt, durva megsértése hozta Olaszországot s ezzel a vele alkudozó Ausztria—Magyarországot is nehéz helyzetbe, mert az angol és a francia flotta Belgium, lerohanása után vonult fel a Földközi tengeren*^ 0 ^* Hónapokig folyt az egyenlőtlen alku, mig az 1915* február 3*d közös miniszteri konferencián az újonnan kinevezett közös külügyminiszter, Burián István értekezletnyitó expozéjában azt mondotta, hogy Németország elállott a tárgyalások olyan formában való folytatásától* hogy a Monarchia területeket engedjen át Itáliának; a birodalom végre "szövetségeseként áll Ausztria-Magyarország .oldalán*,/ Rövidesen kiderült azonban, hogy Buriánnak ez a megállapítása, mint politikájának /amely lényegében Tisza politikája is volt/ számtalan más eleme is illúziókra épült* Az 1915* március Ö-i közös koronatanácson hosszas vita után, amelynek során nem egy súlyos szemrehányás hangzott el Németországgal szemben, a koronatanács résztvevőinek egybehangzó véleménye alapján, az uralkodó hozzájárult ahhoz, hogy a külügyminiszter az olasz semlegesség biztosítása céljából felajánlhassa Trentinot* A Németországnak adresszált szemrehányások közepette a Monarchia felelős politikusai nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, hogy az, amit ők a magukpolitikája tullicitálásának éreztek és mondottak a németek politikájában, közelebb állott a valósághoz, ill» jobban számolt a valósággal, mint az övék. °°* Éppen a németekhez való viszonyukban a valóság hamarosan a lét és nemlét kérdéseinek formájában lépett eléjük* Az osztrák-magyar vezérkar évek óta szisztematikusan készült a háborúra* Redl ezredesnek a világháború előtt egy évvel, 1913-ban J leleplezett árulása sem tette szükségessé, hogy óramüpontosságu terveit lényegesem módosítsa. 210 * A Monarchia gazdasági életét azonban, a hadsereg technikai felkészültségéhez képest, siralmas állapotban ta- ,. .. Iáit a a háború kitörése* Különösen két ponton vált ez nyilvánvalóvá*, Egyfelől^ hogy Ausztria-Magyarország mezőgazdasági termelése, még a legke4*#sőbb esztendőkben sem volt képes fedezni a szükségletet s évről-évre. igen magas árakon külföldről kellett nagymennyiségű gabonát beszereznie, ami - s ez a másik dolog - az Osztrák-Magyar Bank világviszonylatban amugyis kicsi aranytartalékát erősen igénybe vette* 211. Az aranyállomány az 19o9* évi 1442 millió koronányi maximális magasságról,' a Balkánháboruk okozta nyugtalanság következtében, fokozatosan csökkent az 1912* év végi 1209*8 milliós szintre* Az 1914* elején mutatkozó javulás után is messze elmaradt Ausztria-Magyarország bankjának aranykészlete még az orosz-, francia és német állami bankok aranytartalékaitól is, amelyek az alatt, mig az osztrák-magyar készletek fogytak, jelentősen növekedtek* 212 '• Ennél a ténynél sulyosabtan .esett a latba az a körülmény, hogy a Monarchia /helyesebben a két ország/
