Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - FIGYELŐ - Dörffeldt, S.: A marburgi levéltári iskola új szabályzata: Der Archivar, 1964. / 547–553. o.

..,, - 549 nyok nagyvonalú hozzájárulása a Levéltári Iskola pénzügyi helyzetének javulásához vezetett. így a Szövetségi Köztársaság egyik levéltárosának olyan kutatási megbízást adtak, amely lehetővé teszi, hogy a meglévő kutatási eredményeit egy levéltártudományi kézikönyvben kibővítve összefoglalhassa. Továbbá mások hozzájárulásai folytán lehetővé vált vendégelőadások tartása /főleg külföldi levéltárigazgatóságok , vezetői révén/, hogy a fiatal levéltárosok látókörét ezáltal is kibővítsék. Sikerült már I96A- áprilisában egy magasabb fokú és egy középfokú tanfolyamot párhuzamosan elindítani, amiáltal az egyes évfolyamokat megrövidíthették. A Szövetségi Köztársaság és az egyes tartományok pénzügyi hozzájárulásainál is fontosabb, hogy az uj szabályzat a felvétel, illetőleg a levéltárosi hivatás feltételeit szabályozta és uj alapokra helyezte. Í Mivel a jelölteket mind a felsőbb, mind a középfok részére az egyes levéltári igazgatóságok választották és nevezték "ki, ezért a feltételeket a szolgálati hely előírásai szabják meg. A Levéltári Iskolának és szerveinek ez a tiszta jogi helyzete sem akadálya annak, hogy az intézetbe' való felvétel elemi feltételeit megállapítsák. Ezeket az elemi feltételeket rögzíti az uj szabályzat 9. és 10. paragrafusa; habár ezek az előírások az iskolai felvételre vonatkoznak, mégi döntő hatást gyakorolnak az egész Szövetségi Köztársaság levéltári szol gálatának a kiképzésre vonatkozó rendeleteire és egyéb szolgálati előírásaira. Különösen jelentőst ebben a tekintetben a 9. paragrafus,amely a tudományos tanfolyamra való felvétel feltételeinek már nemcsak az államvizsgát, hanem a doktorátust is megkívánja. Ezáltal a levéltárosi hivatásnak tudományos jellegét és rangját kívánják érvényre juttatni. A cikkíró reméli, hogy az egyes levéltári igazgatóságok a Levéltári Iskola Tanácsának jól átgondolt eljárása folytán is megkövetelik a doktorátust. Nem kevésbé jelentős a Tanács ama döntése, hogy a történelmi doktorátus helyett más akadémiai végzettséget is elismer a felvétel fel tételeinek. Különöse ^tekintettel a levéltárügy legujabbkori fejlődésére fontosnak tűnik, hogy a levéltárosi pályát megnyissák jogászok, közgazdászok és teológusok előtt, amennyiben a jelöltek a speciális levéltári tudományok, mint a történeti segédtudományok, általános és jogtörténet elemeit ismerik. A Levéltári Iskola ezzel abba a helyzetbe kerül, hogy olyan levéltárak utánpótlását is kiképezze, amelyek túlnyomóan modern fondokkal vagy gazdasági levéltárakkal rendelkeznek. Emiatt a tanterv kiszélesítése is várható. Éppen ilyen okokból a szabályzat nem rögzítette a tantervet és a tantárgyakat; ezeknek a kérdéseknek eldöntésére az Intézet szabadkezet kapott és a jövőben a változó adottságoknak és szükségleteknek megfelelően dönthet. A szerző megemlíti még, hogy az uj szabályzat a tanfolyamot végzetteknek az eredményes záróvizsga letétele után biztosítja azt a jo got, hogy az "Assessor des Archivwesens" címét a tudományosok, a közép