Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács a világháború korában: irattani és forrástani megjegyzések / 43–114. o.
** .50 lólag, még enunciálni, hogy a részletek tekintetében az osztrák és a magyar miniszterelnök külön tárgyalásokon igyekezzék egymással meg-< egyezni* A konferenciai határozat a béketárgyalások mikénti folytatására nézve, adott általános utasitásokat a közös külügyminiszternek. Ezek első pontja a békepolitika vezetésének főfeltételéül azt irta elő, hogy a Német Birodalom, amennyire az lehetséges, vállaljon kezességet a Monarchia területi épségéért.198. A konferenciai határozatoknak ezt a pontját nem azért idéztem, hogy a Habsburg-monarchiának békekilátásaira világitsak rá, amelyeket legfőbb vezetői is, nyilván, már szánalmasnak Ítéltek, hanem azért, hogy illusztráljam: az osztrák-magyar külügyminiszter egész békepolitikájának mennyire a német államférfiak tökéletes bizalmán kellett alapulnia^ Ma már részleteiben is ismert az az eseménysor, .amelynek egy jelentős szakasza a koronatanács napján /részben a d*e* tartott közös minisztertanács óráiban/ zajlott le Laxenburgfean* Károly ekkor fogadta sógorát, Sixtus pármai herceget, akinek a Monarchia fegyverletételéről, ill, az antanttal kötendő esetleges különbékéjéről való tárgyalásra a külügyi politika felelős vezetőjének egyidejűen megszabott instrukciókkal homlokegyenest ellenkező szellemben adott felhatalmazást*; A felhatalmazás lényege az volt, hogy a Monarchia a Német Birodalom rovására is hajlandó a békére* A közös koronatanács a külügyminiszter békepolitikája legfontosabb elemeként a Német Birodalomnak a Monarchia területi épségét biztositó garanciáját jelölte meg, az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója pedig ugyanakkor, semmibe vévén koronája legfőbb tanácsadóinak exre vonatkozó»egyhangu határozatát és eleve dezavuálván birodalma külügyi politikája' felelős vezetőjéének a béke megkötése irányában teendő minden lépését, többek között, a Német Birodalom akkori területének megcsonkítása /ElzászLotharingia átengedése/ alapján akart egyezkedni a béke kérdésében Franciaországgal, A közös külügyminiszter, minden valószinüség szerint, semmit sem tudott a monarchy.. külpolitikai útkereséséről, 99* amely teljesen függetlenné vált az Ausztria-Magyarország alkotmányos szervei által jóváhagyott és a közös külügyminiszter által képviselt politikátói* 2o5 r Az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodójának ez a lépése egy nap eseményeibe süritve világitja meg a világháborús események felgyorsult rohanása, amelyet ebben az esetben a békekötés mielőbbi szükségessége jelez, s a Monarchia alkotmányos szerkezetének nehézkessége közti ellentétet* Ezek az események nem mutatják többnek tanácsadó, véleményező szervnél a közös miniszteri konferenciát. Az uralkodó hatalma az ab^ szolutizmus maradványaként; tolta félre a polgári alkotmányosság szerkezetében a legfőbb kormányzás feladatainak ellátására hivatott közös minisztertanácsot, A hatalom független volt gyakorlójának személyétől* A háttérben működő társadalmi-gazdasági politikai erők exponense lehetett elaggott möna^Cha, idealista illúziókban élő, meggondolatlan, , fiatal császár és király, vagy különösebb tehetség nélküli karrierdiplomata. A rést, amelyen át, ezeken az exponenseken keresztül, az ab*< szolutizmus korára emlékeztető erők működtek, a kiegyezéses államszervek elnagyolt volta hagyta nyitva* A Monarchia felemásra és tulkomp^ likáltra sikerült berendezésének e maradány-abszolutizmus formájában nőtt fölébe az első világháború tragikus eseményei közepette, a modern technika*
