Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Sándor Pál: Az úrbéri periratok–perdokumentumok forrásértékéről és tárgyi rendezésének feladatairól / 435–459. o.

-455 viszonylagos értelemben alkalmasak. Hogy ezt a körülményt egy konkrét példával illusztráljam, megemlítem, hogy a perfelvétel kezdetén birtokolt maradvány- vagy irtásföldek tényleges nagyságát ezekből a birtokkönyvekből már nem igen tudjuk rekonstruálni, különösen akkor nem, ha az előbbi földek váltsága földdel történt, mert ez esetben csak a maradványföldek megtartott hányadának területnagysága állapitható meg belőlük. Viszont például a legelőfelosztás mikénti eredményeire /az előbbi birtokkönyvek a még osztatlan legelőterületet globálisan mutatták ki/ ezekből döntő fontosságú adatokat nyerhetünk. így például az uj könyvekből már a házas zsellérek kezére jutó legelőrész háztartásonkénti nagyságára is fény der'űl. Összegezve: miként a perkezdet idején készült birtokkönyvek adatai lényegében a birtokrendezéseket közvetlenül meg

előző kép, azonképpen a végzés után készült ujabb birtokkönyvek elsősorban a perfelvétel óta végbemenő, és a végzések alapján gyakran módosu

lt állapotok rekonstruálását teszik lehetővé. E fáziskülönbség szem elől tévesztése hibák, tévedések forrása lehet. Az előadottakkal talán sikerült igazolnom, hogy az úrbéri periratok és -dokumentumok elsősorban az 1848 utáni agrárproblémáknak az eddiginél teljesebb értékű tisztázásához döntő fontosságú anyagokat szolgáltatnak. De hangsúlyozni szeretném azt is, hogy forrásértékük hatóköre - miként ez az ismertetésből is kitűnhet - a forradalom előtti évtizedekre, visszafelé is, kiterjeszthető. És tennivalónk mindkét irányban bőségesen akad még. Ma még nincsen olyan feldolgozásunk, amely az úrbéres telekföldek nagyságát a vármegyék, az egyes községek, valamint ezen belül a földek osztályzata szerint mutatná ki. S ha ezt a munkálatot teljesen /az iratok hiányos volta miatt/ nem tudjuk is a jövőben elvégezni, reprezentatív felvételekre mindenesetre lehetőségünk van. És ez nagyon sok ujabb tanulsággal szolgálhat még. Ma még nincsen olyan kimutatásunk sem, amely 1849 után - országos keretek között - jelezné a parasztság birtokában egyk'br volt földek különféle fajtáit és terjedelmét s ha teljességre /a fenti okoknál fogva/ itt sem törekedhetünk, módszeresen megválogatott szempontok szerint történő reprezentáció e téren is sok uj mozzanatra deríthet fényt: elsősorban a volt telkesek és zsellérek kategóriái mögött meghúzódó paraszti rétege

k különféle típusainak meghatározására, aminek már közvetlenül társadalomtörténeti vonatkozásai is lesznek. Hogy milyen rétegeket reprezentálnak az úrbéres és majorsági zsellérek, az egyszerre több helységben is földet birtokló extraneus lakosok és a különböző vidékek szőlőbirtokosai, mindezt főleg az úrbéri periratok és perdokumentumok aprólékos és módszeres vizs gálatai alapján állapithatjuk meg. Az ilyen munkálatok egyik tárgyi előfeltétele az iratok országos számbavétele és a kutatások céljait szolgáló egységes alapelvek szerinti rendezettsége.