Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Sándor Pál: Az úrbéri periratok–perdokumentumok forrásértékéről és tárgyi rendezésének feladatairól / 435–459. o.

-. 436 zöttük meglévő tematikai és jellegbeli különbségek ellenére is - komoly gondot forditott az úrbéri peranyag kiaknázására, ha természetesen távolról sem meritette /mert nem merithette/ ki annak a megyei levéltárákban a legtöbbször, csak részben rendezett állapotban elfekvő hatalmas tömegét. Amióta a Pesti Királyi ítélőtábla Úrbéri Osztályának az Országos Levéltárban egykor őrzött /és sajnos feltáratlanul maradt/ iratanyaga elpusztult, önműködően is növekedett a területi, levéltárak úrbéri peranyagának forrásértéke. Sajnos, az anyag nem hiánytalan, de ami belőle megmaradt, még mindig jelentékeny és főleg rendkivül becses adatokat iartáüjgaz a nagy történelmi korszakváltás birtokjogi, birtokstatisztilfeá} határhasználati, parasztmozgalmi és nem egyszer termeléstechnikai vonatkozásait illetően. Az utóbbi időben módom... volt több területi levéltár /főleg: Pest- és Nógrád ÍCjígyü Állami Levéltára, a Székesfehérvári Állami Levéltár, a Gyulai Állami Levéltár, az Egri Állami Levéltár, a Győri Állami Levéltár, a Miskolci Állami Levéltár,.stb./ úrbéri peranyagának átvizsgálására és az agrárkérdést illető, főleg történeti statisztikai adatainak feldolgozására

é E vizsgálatok során szerzett tapasztalataimról szeretnék röviden beszámolni, mégpedig kettős - ugy gondolom egymással szervesen összefüggő - szempontból: jelezni néhány kiragadott, de mindenképpen tipikus példa kapcsán azokat a legfőbb forráscsoportokat, amelyek e korszak agrárátalakulását tanulmányozó kutatók figyelmét felkeltve, agrártörténészeinket további búvárkodásra ösztönzik és javaslatot tenni éppen e kutatásokat elősegitendő - e forrásanyag tárgyi rendezésének kialakítására. Javaslataim nem lepnek fel a végleges megoldás igényével, hiszen ebben a kérdésben levéltári szakembereinké a döntő szó kimondása, de talán mégsem lesz felesleges e szakterületre "kiránduló" olyan történész "közbeszólása", aki a levéltári rendezés munkáját a kutató szemüvegén keresztül látja és itéli meg. AZ EGYES IRATTIPUSOK ÉS FORRÁSÉRTÉKÜK Közismert, hogy már a Mária Terézia-féle úrbérrendezést követően meginduló, majd a XIX. század első harmadától egyre sűrűbbé váló, de lényegében, csak az 1850-60-as években végbemenő birtokrendezések és az ezekkel összefüggő tagositások és legelőelkülönitések gazdasági mozgatórugója., a tőkés gazdálkodás kezdeteiben, illetve kibontakozásában keresendő. Ebben a vonatkozásban már az 1832/36, évi országgyűlés több fontos rendelkezéséről tudunk, amelyek részben a birtokrendezések, részben a ta-