Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL - Varga Sándorné–M. Somlyai Magda–Jenei Károly–Karsai Elek: Földreform, 1945: Varga Sándornéval, M. Somlyai Magdával és Jenei Károllyal beszélget Karsai Elek / 408–412. o.

.» 409 hát a községi földigénylő bizottságoknak, a megyei földbirtokrendező tanácsoknak és nem utolsó sorban ü nemzeti bizottságoknak iratanyagára terjedt ki. Vajon ezek az iratanyagok teljesen rendezett állapotban voltak-e, nem volt-^e velük semmi probléma? A földhivatalok többszörös átszervezése következtében az iratanyag mindenütt csaknem ömlesztett állapotba került, a szerkesztőbizottság első teendője tehát az volt, hogy az iratanyagot kutatható állapotba hozzák. A felderítő munka során kitűnt* hogy Abauj, Borsod, Zemplén, valamint Komárom és Esztergom megyék ilyen jellegű anyaga csak kis részben maradt meg^ korábbi selejtezések áldozatául esett. A földművelésügyi minisztérium debreceni működésének idejében keletkezett iratok az 1956^»os ellenforradalom idején semmisültek meg. A kötet a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya /a Levéltárak Országos Központja/ irányításával készült. Mit jelentett ez a gyakorlatban? A kérdésre Varga Sandámé válaszol; A Levéltárak Országos Központja irányítása alatt áll valamennyi magyar levéltár, tehát mint a legnagyobb levéltár, a Magyar Országos Levéltár, Budapest főváros levéltára, az ország 19 megyéjének levéltárai, valamint a városok levéltárai. Ezt a lehetőséget igyekeztünk kihasználni most a kiadványkészítés során is, amit már többször kihasználtunk egyéb levéltári munkák során. Ha néhány kutató végezte volna ezt a munkát, akkor talán nem túlzás, hogy évtizedekig is eltartott volna, amíg sikerül a földosztás forrásanyagának összegyűjtése. Áttértünk - hogy ugy mondjuk - a nagyüzemi módszerekre, vagyis arra, hogy minden levéltárban egységesen folyjék a munka egyszerre és ennek köszönhető,.- hogy sike** rült aránylag rövid idő: nem egészen három esztendő alatt összegyűjteni a földosztás szinte teljes forrásanyagát. Hogyan dolgoztak a levéltárosok? Hiszen nyilvánvaló, hogy anyagilag sem és erkölcsileg sem várhattak valami különleges elismerést? A kérdés jogos. Szeretném hangsúlyozni, hogy a földosztáskötetünk kollektív munka. Harmincegy levéltáros gyűjtőmunkája van benne. Az is igaz, hogy ezért a munkáért anyagi elismerés szinte egyáltalában nem járt, és az erkölcsi elismerés sincs távolról sem Összhangban a hatalmas, belefektetett munkával, A mi levéltárosaink ezt tudták. Mégis nagy szeretettel, lelkesedéssel dolgoztak és ennek köszönhető elsősorban, hogy sikerült ezt a kötetet összeállítanunk* Mi volt az oka ennek a lelkesedésnek? Azt hiszem, egyszerűen ugy lehet kifejezni, egyrészt a levéltáros-hivatástudat, másrészt tudták, hogy fontos feladatot teljesítenek. Hogy hogyan kezdett'hozzá a szerkesztőbizottság a munkához, ezt Jenéi Károly ismerteti. Minden fontosabb iratról tartalmi ki-