Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Moson vármegye levéltárának története / 340–374. o.

- 361 szolgáló nagy terem mellett külön iroda-szoba áll az archivárius rendelkezésére, amely nagyságánál és biztonsági felszerelésénél fogva ugyancsak kielégiti a vele szemben támasztott igényeket. b/ A megye levéltárában őrzött legrégibb dokumentumok az 1618-as esztendőig nyúlnak vissza, de a XVII. századbeli anyag oly hiányos, hogy az egyes iratok, oklevelek száma l667-*ig csupán 112, Az utána következő időszak /1700-ig/ már lényegesen gazdagabb anyaggal dicsekedhet, amennyiben ezekből az évtizedekből 839 db, irat maradt meg az utókor számára. - A XVIII, századot illetően viszont az alábbi mennyiségi adatok mutatják az anyag bőségének időnkinti változásait: 1700-től 1726-ig 888, 1727-től 1749-ig 2256, 1750-től 1775-ig 4880, 1776-tól 1781-ig 1565, 1782-től 1785-ig pedig 4016 db. irat van a rendezett csomókba besorolva. Hatalmas anyagot sikerült átmenteni az 1786-1789

t évek közti időszakból, melyben Mosón vármegye a vele szomszédos Győr megyével volt egyesitve /összesen 21,432 db /, bár az iratok nagy része másolatokból tevődik össze, A jozefinizmus korát követő évtizedekben persze az iratmennyiségek aránylagosan növekvő, sőt a legújabb időszakokban ugrásszerűen emelkedő tendenciát mutatnak, amit átlagosan számitva ugy lehet rögziteni, hogy a közgyűlési jegyzőkönyvekhez tartozó ügyiratok évenkint 1810-ig maximálisan az 1500-at, 1825-ig a 2000-et, ettől kezdődően pedig a 3-4000-et is túlhaladják. - A jelentés a továbbiakban - ezekhez kapcsolódóan - utal arra, hogy a levéltár legrégibb anyaga nagyrészt a XVII. század végén és a XVIII. század elején lefolyt háborús cselekmények /felszabaditó hadjáratok, Rákóczi-felkelés/ során pusztult el, de számos dokumentum még most is a pozsonyi káptalan birtokában lehet, mert semmi bizonyiték sincs arra vonatkozólag, hogy ezek az őrizetre átadott oklevelek, iratok később ténylegesen és teljes mennyiségükben visszakerültek volna eredeti tárolási helyükre, c/ A levéltár kezelési módjáról Ekei a következőket közli felterjesztésében: az archivum kezelője a megyéi levéltárnok, aki egyszersmind a lajstromozási teendőket is elvégzi. Ez utóbbi feladatkörével kapcsolatosan ő vezeti az alispáni, közgyűlési és közigazgatási bizottsági név-és tárgymutatókat, az iratokat pedig szakok szerint osztályozva, rendbe szedi és végleges őrzési helyükre rakja, A szükséges . előiratokat a központi tisztviselők, mint előadók rövid utón kaphatják kezükhöz, egyébként eredeti dokumentumokat a levéltár akár magánszemélyeknek, vagy külső hatóságoknak csak közgyűlési határozat, illetve alispáni engedély alapján adhat ki. Kivételt képez a helybeli járásbíróság /egyben telekkönyvi hatóság/, amelynek elismervénye alapján nincs semmiféle akadálya a közvetlen iratkiadásnak. A hiteles alakban elkészítendő levéltári másolatokon az alispán pecsétjét kell alkalmazni. Ugyancsak az alispáni hivatal illetékes a sürgetésekre, ha a kölcsönadott iratokról felfektetett nyilvántartási lajstromok szerint a határidők már lejártak, d/ Az anyag segédletekkel vájó ellátottsága és rendezettségé tekintetében a tájékoztatás mindenekelőtt leszögezi, hogy az 1618-1667. közötti időszak nagyon is hézagos iratállományát protokollumok nem egé-