Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Moson vármegye levéltárának története / 340–374. o.

- 358 nyokon, akkor afelől sem lehet kétség, hogy Mosón megye levéltára a Szálé János által végrehajtott lelkiismeretes rendezés, lajstromozás ellenére is külsőleg a ziláltság, az elhanyagoltság képét mutatta. S ez az állapot az abszolutizmus éveiben nem is változott. Javulás csak akkor következett be, amikor az októberi diploma kibocsátásával a vármegyék önkormányzata legalább részben ismét helyreállott és ezzel párhuzamosan - levéltári sikon - az archivumok is visszakerültek a megyék és városok kezelésébe. Az l86l-ben tartott tisztujitás alkalmával Mosón megye közgyűlése Ékei Antalt helyezte a levéltárnoki tisztségbe, aki hivatalának átvétele után minden bizonnyal hozzálátott a rend újbóli helyreállításához és a restanciák fokozatos felszámolásához. Konkrét adatok ugyan erre vonatkozólag csak jóval később /l865-ben/|találhatók az egykorú iratokban, de más feljegyzésekből, utalásokból következtetni lehet e munkálatok megtörténtére. Ezek közé sorolható az az észrevétel is, amelyet a vármegye főjegyzője vezetett rá a Helytartótanács egyik 1865 nyarán küldött leiratára, amely tulajdonképpen körlevél formájában hivta fel a megyehatóságok figyelmét, hogy a hazai történelem szempontjából is becses adalékokat tartalmazó levéltáraikat gondosan őrizzék, illetve azok rendetlensége esetén tegyenek meg minden szükséges intézkedést, hogy az ilyen iratanyagok a tudomány érdekeinek szem előtt tartásával, használható állapotba kerüljenek. Az akta hátlapján olvasható elintézés ugyanis az alábbiakat rögzítette: M

E tekintetben Mosón megyét panasz, vagy vád nem illetheti, hiszen levéltára rendesen van kezelve, ezért jelen kegyes intézvény csak tudomásul szolgál."61 - Ugyanennek az esztendőnek az utolsó negyedéből egyébként már Ékei Antalnak egy részletes hivatalos jelentése is igazolja az emiitett feltevéseket, mivel ebből kiderül, hogy az archivárius folyamatosan végezte rendezési, sőt részben iratrostálási munkáját és ténykedéseinek lényegéről negyedévenkint beszámolót terjesztett be a főispánhoz. A szóban forgó jelentés pl. a következő /levéltörténeti szempontból is érdekes/ tájékoztatást adta a felettes fórumok részére: 1/ a magyaróvári volt cs.kir.szolgabirói hivatal 1859-1860. évi közigazgatási iratainak selejtezése megtörtént, 2/ ugyancsak befejeződött a nezsideri volt cs.kir. szolgabirói hivatal 184-9-1855. évek közötti közigazgatási anyagának rostálásszerü kiválogatása, 3/ a magyaróvári volt cs.kir.járásés társasbiróság 1850-1852. évekből származó iratainak rendbeszedése, csomózása és elhelyezése lebonyolódott, 4/ a nezsideri volt cs.kir.járásbíróság ömlesztett állapotban beérkezett irattömegének /1851-1853./ szétválasztása, a hagyatéki és peres aktacsoportok kialakítása, csomókba kötése befejezést nyert, 5/ a volt magyaróvári cs.kir. szolgabirói hivatalnak, mint vizsgáló bíróságnak az X854-1856. évi bűnügyi iratai rendezett állapotba kerültek, 6/ a soproni volt cs.kir.országos törvényszéktől átvett büntető perek lajstromozása elkészült, 7/ végül megtörténtek az előkészületek abban az irányban, hogy az 1789-es évvel félbeszakadt főlajstromnak munkálatai tovább folytatódjanak.62 A jelentésből világosan kiderül, hogy a Bach-kori anyag nagy mennyiségben és igen kevert, sőt ömlesztett állapotban áramlott a megye amugyis tultömött levéltárába, de - többek között - az is, hogy az 1858-ban /a Soproni Helytartósághoz/ felterjesztett helyzet-beszámoló tényleg a valóságnál tetszetősebb képet