Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Moson vármegye levéltárának története / 340–374. o.
- 355 redékesen sem állnak rendelkezésre a megyei jegyzőkönyvek/, hogy a vármegye életéről, ügyintézéséről utólag legalább ezek alapján lehessen valamennyire is összefüggő képet nyerni, - Az 1668 utáni közgyűlési anyag rendbeszedésénél sok időfelhasználást igényel - irja a továbbiakban a jelentés - az a körülmény, hogy a protokollumokhoz tartozó irományokat nagyrészt kevert,, úgynevezett "hallos kötegekből" kell kiválogatni és a most már folyöszámmal ellátott 1 napirendi pontoknak megfelelően besorolni. Éppen ezért eddig csak másfél századot sikerült áttekinthetővé, s főleg használhatóvá tenni.- A beszámolót készitők végül felhivják a rendek figyelmét arra, hogy a Rákóczi-felkelés éveiben Pozsonyba mentett levéltári anyagnak ismételten utána kellene nézni, mert Zichy Ferenc főszolgabiró annak idején éppen akkor mondott le hivataláról, amidőn az irományok hazaszállítását elrendelte a vármegye, s igy feltehető, hogy a fontos dokumentumoknak egy része továbbra is a pozsonyi káptalan birtokában maradt.52 Ez a probléma tehát időnkint visszatérőleg felvetődött, de tüzetesen egy alkalommal sem járt utána a vármegye a dolgoknak, igy ezúttal is a közgyűlés elintézte a kérdést azzal a megállapítással, hogy "talán érdemes volna e tárgyban a pozsonyi káptalan leveles-tárában bővebb nyomozásokat eszközölni". Az alispán ugyan meg is bizta Sőtér Ferenc l főjegyzőt, hogy alkalomadtán végezzen ez ügyben felderítéseket «s éreá-atény esetén tegyen jelentést a rendeknek, az egykorú későbbi feljegyzések azonban nem tartalmaznak arra vonatkozólag utalásokat, hogy ez a kiküldetés sikerrel járt-e, vagy .sem. Kajdacsy és Szálé mindenesetre elvégzett hasznos, jó munkájáért már előlegképpen is fejenkint 200 ezüst forint jutalmat kapott, a továbbiakat illetően pedig azt kérte tőlük a közgyűlés, hogy egy-egy félszázadnyi anyag rendezése, lajstromozása után esetenkint adjanak tájékoztatót a munkálatok előrehaladásáról. A másodalispán azonban más irányú elfoglaltsága miatt csakhamar kivált az együttesből s igy ettől kezdődően a lajstromozó segitsége mellett Szálé János egyedül folytatta az anyag réndbeszedésére, nyilvántartásba vételére irányuló ténykedéseket, munkálatokat.55 De talán éppen ez a körülmény adott ujabb lökést a Mosón megyei levéltár ügyének, mert feltehető, hogy a lecsökkent létszámmal jelentősen lelassult a munka üteme, s most már a rendek 1 is belátták, hogy a szakfeladatok folyamatos végzésére külön embert kell munkába állítani. 1842-ben ugyanis, a soron következő tisztújítás'alkalmával, a főispán a közgyűlés hozzájárulásával kinevezte Molnár István lajstromozót a vármegye első önálló, függetlenített levéltárnokává8 54- Az uj archivarius nagy igyekezettel látott munkájához, aminek'egyik legbeszédesebb bizonyítéka, hogy a rendezési és lajstromozási munkálatok külön jutalmazásaképpen, már a következő esztendőben ő is kapott 100 forintot /Szálé János 200 Forintot/ a generális kongregációtól* 1 - Figyelemreméltó egyébként, hogy a felsőbb hatóságok még a XIX. század közepe táján is rendkívüli elfoglaltságnak tekintették az ilyen feladat-végzéseket, melyekért nem jutalmat, hanem szabályszerű napibéreket /mai értelemben vett túlóra dijakat/ kell az érdekelteknek kifizetni, A Helytartótanács számvevőségi hivatala éppen ezért Mosón megyét is dorgálással illette több éven át folytatott helytelen gyakorlatáért.55
