Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Moson vármegye levéltárának története / 340–374. o.
345deni a kivánt irományokat, annál is inkább, mivel az archivumi anyag biztonságosabb elhelyezését szolgáló helyiség /szoba/ bérletének ügye továbbra is csak halasztódik.^2 ^ m ^ r emiitett közömbösség igazolását újból csak megerősíti az a tény, hogy amikor 1764-ben Batthyány Lajos nádor ismét felhivta a rendeket a Pozsonyba irányitandó, országos jelentőségű dokumentumok mielőbbi átadására, e felszólitás kapcsán derült ki, miszerint Mosón megye még a közgyűlési határozat ellenére sem tett eleget kötelezettségének.23 Itt meg kell azonban jegyezni, hogy hasonló jelenségek wtüf*%% isakadtak, sőt eléggé általános volt az a gyakorlat, hogy a vármegyék a levéltárakkal kapcsolatos intézkedésekkel csak kényszeredetten foglalkoztak és érdemlegesebb lépegekre csak akkor határozták el magukat, ha a felsőbb helyről érkező sürgetések már komolyabb következményeket helyeztek ki látásba.. - Más volt azonban a helyzet az 1768-ban kiadott királyi parancs esetében, mely /az 1764/6$• évi XI. törvpftycifels&ek a levéltári állapotról adandó tájékoztatásaival szemben/ mar határozott jelentések felterjesztésére kötelezte -> a főispánokon keresztül - a megyehatóságokat. Az utasitás egyes pontjai értelmében a jelentésnek ki kellett terjednie arra vonatkozólag, hogy milyen az archivum rendezettsége, lajstromozottsága és mely korokból származó irományokat őriz falai között. - Ezeknek az előzményeknek köszönhető, hogy még ugyanebben az esztendőben elkészült Mosón megye első levelestári leltára, amely, bár meglehetősen rendszertelenül, de mégis számba vette a megmaradt irományanyag egész álladókat. Ebből a Specificatio-* ból 2 ^" derül ki, hogy a legrégibb iratok /töredékesen/ már akkor is csak I6l5-<től, a közgyűlési jegyzőkönyvek pedig 1668-tól kezdődően álltak a Comitatus Mosoniensis rendelkezésére. Az anyag-rétegződés egyébként változatos képet mutatott: jellemző, hogy a leltár elején a nemességgel kapcsolatos iratok/acta nobilitaria/ szerepelnek; utána következnek a legkorábbi igazgatási, majd törvénykezési sorozatok, az utóbbiak az összmennyiségnek igen jelentős részét képezték; az elsoroltak mellett számadási, adózási, országgyűlési, családi iratok, céhszabályok, összeirások és egyéb vegyes tartalmú irományok, valamint közgyűlési protokollumok alkották az első inventarium említésre érdemes tételeit. A leltározás munkáját minden bizonnyal a vármegye főjegyzője végezte el a szükséges'Írnokok, napidijasok bevonásával, de érdekes,hogy a feladat végrehajtásáról szóló jelentésnek a közgyűlési feljegyzések között nincs nyoma. Ebből ismét a levéltár-ügy hanyag kezelésére lehet következtetni, akárcsak azokból a momentumokból, hogy 1771-ben a protokollumok lajstromokkal való ellátását rendeli el a Helytartótanács, 2 5 a következő esztendőben pedig ugyanez a felsőbb fórum hiába várta Mosón megye alispánjától az archivumról szóló helyzetjelentést, holott a rendelet ezt országosan kötelességévé tette a megyehatóságoknak. A megyei levéltárak állapotáról kiadott hivatalos összefoglalásban a következők olvashatók Magyar-Óvár viszonylatában: "Mosony vármegye levéltáráról nincs adatunk. 1773. február hó 12-én a Helytartótanács ismételten megsürgette a jelentés felterjesztését, de - ugy látszik - hasztalanul." 26