Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Farkas Gábor: Fehér megye és Székesfehérvár város közigazgatása 1944. március 19-től 1945 végéig / 307–340. o.

- 312 veszedelem óráiban." A szentbeszédekben nem politikai természetű, de aktuális kérdéseket fejtegessenek a papok pl. a hit, bolsevizmus, család és a magántulajdon kérdéseit, vagy pl. a menekültek ügyét boncolgassák a szentbeszédekben. Tanitsák a hiveket a vezetők iránti engedelmességre, a hősi életszemléletre. A vármegye alispánja és a polgármester közösen több alkalommal élőszóval is kérték a megyéspüspököt, hogy a hercegprímás engedélyét kérje a fenti témák fejtegetése érdekében. 'Levélben fordultak a város református és evangélikus lelkészéhez is. Tőlük olyan politikamentes beszédeket vártak, amelyek időszerűek és az egyházak álláspontja is megegyezik a hivatalos felfogással. Kérték a két lelkészt, hogy amikor a beszédek sorozata megkezdődik, azt közöljék a helyi hatóságokkal és a nyilaskeresztes párttal is. A polgármester külön felhivta a városi tisztikar tagjait, hogy az istentiszteleteket a jövőben fokozottabb mértékben látogassák. 32/ Ugyanezt tették a nyilaskeresztes párt vezetősége részéről is. A megyéspüspök, azonban a kérelemre nem is válaszolt. A református lelkész levele pedig egyértelműen elutasitó volt. 33/ November végén a városban már minden munkára fogható erőt honvédelmi célra vettek igénybe. A 14-16 éves leventeköteles gyerekeket erőditési munkákra kötelezték. A hadműveleti kormánybiztos összeiratta a munkaképes cigánylakosságot, akiket ugyancsak honvédelmi munka címén útépítésnél, romeltakarításnál es egyéb közmunkákban alkalmaztak. Később a 16 éven aluli-cigányokat is összeírták, mivel a kormánybiztos a cigánykérdés központi rendezéséig a hadtest területén élő összes cigányok ügyét egységesen rendezni kívánta. 3^-/ Mindezeket azonban csak részleteiben valósíthatta meg. A szovjet csapatok harcoló egységei december elején Székesfehérvár-Budapest felé a Duna és a Sárvíz térségében törtek előre. A hadműveleti kormánybiztos a Fejér megyei községek lakosságát sem tudta rábírni lakóhelyük elhagyására. Még november 22-én a megyei jegyzői értekezleten foglalkoztak a Duna-melléki községek kiürítésével. Az értekezleten megjelent jegyzők elmondották, hogy a kiürítés a legnagyobb nehézségekbe ütközik, mert a községek népét a Duna-Tisza közéről menekült magyar katonák megnyugtatták, és tudtukra adták, hogy legjobb lesz ha mindenki a helyén marad, mert ha elmenekül, abból csak baj származhat. A jegyzők szerint a magyar katonaság destruáláson kivül másra nem képes. Az adonyi járás területén tartózkodó egységek gyalázták az államfőt, és velük szemben a közigazgatási szervek teljesen tehetetlenek voltak. Ercsiben a katonáknál polgári ruhákat találtak, többen közülük kivetkőztek és megszöktek az alakulatuktól, A 11. pótgyalogezred szelleme is erősen destruktív volt. A legénység napok óta nem kapott élelmet, a községházánál egymásnak adták a kilincset és segítséget kértek. Többen közülük nem átallották a házról házra való koldulást sem

0 Kisapostagon állomásozó tüzéralakulat altisztjei és tisztjei rangjelzésüket tépték le. 35/ December elején a hadműveleti kormánybiztos megkísérelte Székesfehérvár kiürítését. 3~án 4—én a szovjet csapatok felszabadították Alsószentiván, Alap, Cece, Dunapentele, Előszállás, Hercegfalva, Kisapostag és Vájta községeket, 36/ Ekkor a kormánybiztos megyei és városi tisztviselőket külön felszólította a város elhagyására. Végülis mintegy 20 kocsiból álló szerelvény telt meg jórészt jobboldali nézeteikről ismert egyénekkel, nyilas párttagokkal és családtagjaikkal. Helyén maradt viszont majdnem teljesen a városi közigazgatás, nagy részben a magyar és az állami hi-