Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Kenéz Győző: Történeti Demográfiai Kollokvium: Budapest, 1965. szept. 23–26. / 163–178. o.

- 173 elemezte Dr. Petróczi Sándor címben idézett előadásának legfőbb téziseit és rezultátumait ,sajáb kutsfcóaimk^a kc&.ei sseraefct tapasztalataival és megfigyeléseivel gazdagitva amúgy is szines, érdekes összefoglalóját, Dr. Petróczi, a cimben megjelölt időszakra vonatkozóan, alapos kutatómunkával, több forrás adatainak verifikációs összevetésével, Cegléd népességének mikroanalizisét munkálta ki, s vont le munkájából érdekes következtetéseket elsősorban a népesség pontos számának meghatározhatóságára vonatkozóan. Hadd idézzük 7 pontból álló. következtetés-sorozatának - a helytörténészek, történeti statisztikusok körében érdeklődésre számot tartó - 4. pontját: "Fentiek figyelembevételével nem látszik megalapozottnak az a módszer, amely az 1715-20, évi adózók számából /értsd: az I715. és I72O. évi Conscriptio Regnicolaris-ok vonatkozó adataiból - K.Gy./ az egész ország területére nézve egységes szorzószám alkalmazásával kivárnia a tényleg jelenlévő népességet megállapítani." A vitaülést e sorok Írójának, Dr. Kenéz Győzőnek szintén fentebb közölt cimü előadásáról elmondott összefoglalója zárta. Mondanivalója szerves folytatását jelentette Dr* Ila Bálint előadásának, annak elvi iránymutatásait és elméleti következtetéseit a gyakorlatra applikálva, gyakorlatból igazolva. Mind az úttörő jelentőségű veszprémi lexikonhoz végzett kutatómunka, mind pedig a már szintén évek óta folyó, s az előkészületben lévő Zala megyei kötethez végzett kutatómunka tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a rendelkezésre álló kutatói kapacitás ésszerű felhasználása az lenne, ha a címszavak /jelen esetben egy-egy megye települései jelentik a címszavakat/ szerinti kutatás helyett addig, mig nem késő /az előadó a szűkülő kutatói kapacitásra gondolt/ át kellene térni a bőséges adatokat ígérő egész levéltári állagok átkutatásának módszerére, s a helytörténeti, demográfiai jelentőségű adatokat ezekből az állagokból arra való tekintet nélkül ki kellene cédulázni, hogy az adott teiepülés megyéje jelentkezett-e már azzal az igénnyel, hogy a veszprémi példát követve /mini Zala s legújabban "Vas és Fejér megyék is:/ szintén el akarjá-e készíttetni a megye helytörténeti lexikonát, s vállalja-e a kutatás költségeit. Egy ilyen adatgyűjtés azonban csakis szervezett keretben képzelhető el /pl az Akadémia ellenőrzése és irányítása alatt álló kutatócsoport, később esetleg kutatóintézet keretében/; amely keret egyrészt gondoskodnék a feltárt anyag szakszerű rendezéséről, de szakkutató-gárdája művelné a helytörténeti kutatómunka módszertanát is, s egyben tudományos és módr-ertani tanácsadó szerve is lehetne az egyes települések történeti demográfiáját, helytörténetét megírni készülőknek. /Az előadó három magyarországi analógiát is bemutatott* Dr. Dávid Katalin kezdeményezését a művészettörténeti adatok felkutatására, gyüjtésóre, tárolására a Művészettörténeti Dokumentációs Központban; Dr*.Jlfellmann Imre szervezési koncepcióját az agrártörténeti adatok gyűjtésére, rendszerezésére vonat kozóan a Mezőgazdasági Múzeum Agrártörténeti Osztályán; végül Dr. Benda Kálmán módszerét a Magyar Országgyűlési Emlékek kiadványsorozata folytatásának előkészítését szolgáló adatgyűjtésre vonatkozóan, az MTA Történettudományi Intézetében,/ Befejezésül pedig - szintén éppen a Zala