Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - AZ IRATTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Romhányi Emil: Megjegyzések dr. Pados Pál: "A titkárnői munka" című művéhez / 122–127. o.

- 124 társainak megbecsülését, a külső ügyfelekkel való érintkezésben legyen előzékeny, udvariad, őszinte, mondja egyhelyütt. Fontos követelményként emliti a feddhetetlen emberi magatartást, a magas erkölcsi szinvonalat és végül öltözködésében legyen szerény, Ízléses éö minden hivalkodástól mentes. A szerző által megfogalmazott követelmény igen nemes szándékú, tiszteletre méltó és önmagáért beszél. A II, részben a főnök és a titkárnő munkakapcsolatát vizsgálja, természetesen a titkárnő szempontjából. Ebben a fejezetben találjuk meg mindazokat a tennivalókat, amelyeket a titkárnő annak érdekében végez, hogy főnöke minél több időt fordíthasson érdemi munkára, /Ezek a feladatok nem kis számúak és igen tanulságos volna elolvasni azoknak is, akik hajlamosak a titkári teendők értékét a feketekávé- I szemléleten keresztül nézni./ Felsorolni itt valamennyi feladatot talán nem szükséges, de egyiknek-másiknak mégis kell néhány mondatot szentelni, mert a titkárnő is érzelmi lény és nem lehet mentes szubjektív érzelmektől, amik befolyásolhatják referádájának, véleményének közlésében, illetőleg azok kifejtésében és bármennyire is törek- • szik tárgyilagosságra, nem valószínű, hogy az minden esetben sikerül is neki. Gondolunk itt elsősorban a főnöknek a saját portán belül történt fontosabb eseményekről való tájékoztatására. Ez az a terület, ahol a titkárnő a legtöbbet véthet a tárgyilagosság ellen még akkor is, ha szándéka tiszta és idegen behatásoktól mentes. Ez a terület az, ahol főleg a kezdő és tapasztalatlan titkárnők számára komoly buktatók várnak és sokszor az érett, mondhatnók bölcs titkárnők is csak nehezen tudnak megbirkózni - a besúgás és indiszkréció gyanúja nélkül - kötelességük teljesítésével. Arra sajnos nincs sablon, hogy mit és hogyan kell referálni a sokszor igen kényes belső eseményekről, mert ha azt mondjuk; sem többet, sem kevesebbet a nagyon átgondolt, fantázia-mentes bizonyítható tárgyi igazságnál, ez még nem pontos meghatározása a közölhető szövegnek, de erősen megközelíti azt. A másik igen jelentős szerep az ügyek és személyek "megszűrése". Nehéz szerep, nagy tárgyi- és emberismeretet igényel, helyes mérlegelés esetén a főnök nagy terhek viselésétől szabadul, de ha a "mérleg" nem pontos, az ellenkező hatás lép előtérbe. Helyes az ismétlődő munkafeladatok számára tervet készíteni és igen jelentős segítséget ad a figyelmeztető kartonok rendszere, de munkaütemezésről, ugy •<rzem, nem helyes - éppen a titkári munka sokrétűsége miatt - beszélni, mert a bármely pillanatban felléphető előre nem látott meglepetésszerű feladatok felbukkanása azt nem teszi lehetővé, •'..'•• •' Beszélnünk kell a vendéglátásról is, amely mint a szerző helyesen mondja, nem "munkafeladata" a titkárnőnek. Mégis, mivel a főnök a házigazda, ennek ürügyén szerző a titkárnőre hárítja a vendéglátás előkészítésének és az ezzel kapcsolatos beszerzés munkáinak elvégzését. Egy csésze fekete szervirozásán még nem lehet fennakadni, még a vendéglátás megtervezése is lehet titkári feladat, de már a beszerzés technikai megoldását bízzuk másra, annál is inkább, mert a