Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Baraczka István–Benda Kálmán: Látogatás Budapest Főváros Levéltárában: Baraczka István levéltárigazgatóval beszélget Benda Kálmán / 80–93. o.

- 89 - Sajnos, a haladó szellemű honatyák szavai pusztába kiáltott szavak maradtak, mert végülis a virilizmus diadalmaskodott. Es ez rányomta bélyegéi Budapest további társadalmi és gazdasági fejlődésére. - Ismeretes, hogy ez a fejlődés a XIX. század utolsó évtizedeiben rohamos, lendülettel folyt. Az ezredévi emlékünnepély körül már egyre gyakrabban emlegették, hogy Budapest a fény, a csillogás városa. Sokszor elmondták ezt büszke nagypolgárok, ujságirók és utazók egyaránt. Hadd idézzek a Pesti Hirlap egyik ekkori cikkéből: "186? után indult az a monumentális épitkezés, mely a kormányzat hathatós támogatása mellett ma is nagy lendülettel folyik. Az Andrássy úttal és a Nagykörúttal megindult a diszes magánépitkezések hosszú sora is, amelyek közt nem egy mübeccsel biró alkotást találunk. Ma a monumentális építkezésben az olasz, a francia, a német renaissance uralkodik, s csak ritkábban a bizánci, vagy román izlés. A gót stil pedig csak az uj Országháznál és a Mátyás templomnál nyert alkalmazást." A névtelen iró ezután utcánként sorbaveszi a fontosabb épületeket. A hidakat, melyek közül "nem egy olyan művészi alkotás, melyhez fogható nincsen sehol egyebütt." Beszél a terekről és parkokról, az este fényárban úszó Dalszínházról és mulatóhelyekről, a magánvillák pazarul berendezett termeiről, - csak egyről hallgat, arról a másik Budapestről, a csillogás árnyékában verejtékező és tengődő munkásnegyedek nyomorúságáról. Az érdekelne bennünket, erről az egykorúak által agyonhallgatott másik Budapestről szólnak-e az iratok? A belvárosi fény és csillogás valóban csak sötétebb kontúrokat von a külső területek gyárnegyedeire. Itt találunk a tanácsiratok között egy beadványt, hadd idézzek belőle: "A külső Soroksári ut baloldalán, a vasúti töltés és a régi Lóversenytérhez vezető ut közötti részen az utóbbi pár év alatt béltisztitó-V szappanfőző, faggyuolvasztó és enyvfőző gyárak építtettek. A szennyviz az országút melletti nyitott árokba folyik, fertőzi a levegőt, és a folyton nagyobb tért inficiáló büz a közegészségre felette veszélyes kezd lenni". Intézkedést kérnek ennek a környéknek munkáslakósai. Vagy itt van egy másik irat, 1872, december 11-ről, ahol a gyárosok és nagytőkések fordulnak beadvánnyal Pest város közgyűléséhez, a pesti napszámosok számára felállítandó olcsó faépületek tárgyában. Egyáltalán nem meglepő, hogy a nagytőkések és gyárosok számára a munkások elhelyezésére épitendő fatákolmányok kifogásolhatósága csak mint tűzbiztonsági kérdés merül föl. "A Pest határában nyáron át özönlő napszámosok száma az 50.000et megüti, ha ezt meg nem haladja. A napszámosok e tömegének nagy része nyáron át, miután nappali munkáját elvégezte, az éjjeleken több-