Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Baraczka István–Benda Kálmán: Látogatás Budapest Főváros Levéltárában: Baraczka István levéltárigazgatóval beszélget Benda Kálmán / 80–93. o.

- 89 ­- Sajnos, a haladó szellemű honatyák szavai pusztába kiál­tott szavak maradtak, mert végülis a virilizmus diadalmaskodott. Es ez rányomta bélyegéi Budapest további társadalmi és gazdasági fejlő­désére. - Ismeretes, hogy ez a fejlődés a XIX. század utol­só évtizedeiben rohamos, lendülettel folyt. Az ez­redévi emlékünnepély körül már egyre gyakrabban emlegették, hogy Budapest a fény, a csillogás vá­rosa. Sokszor elmondták ezt büszke nagypolgárok, ujságirók és utazók egyaránt. Hadd idézzek a Pes­ti Hirlap egyik ekkori cikkéből: "186? után indult az a monumentális épitkezés, mely a kormányzat hat­hatós támogatása mellett ma is nagy lendülettel fo­lyik. Az Andrássy úttal és a Nagykörúttal megindult a diszes magánépitkezések hosszú sora is, amelyek közt nem egy mübeccsel biró alkotást találunk. Ma a monumentális építkezésben az olasz, a francia, a német renaissance uralkodik, s csak ritkábban a bizánci, vagy román izlés. A gót stil pedig csak az uj Országháznál és a Mátyás templomnál nyert al­kalmazást." A névtelen iró ezután utcánként sorba­veszi a fontosabb épületeket. A hidakat, melyek kö­zül "nem egy olyan művészi alkotás, melyhez fog­ható nincsen sehol egyebütt." Beszél a terekről és parkokról, az este fényárban úszó Dalszínházról és mulatóhelyekről, a magánvillák pazarul berendezett termeiről, - csak egyről hallgat, arról a másik Budapestről, a csillogás árnyékában verejtékező és tengődő munkásnegyedek nyomorúságáról. Az érdekel­ne bennünket, erről az egykorúak által agyonhall­gatott másik Budapestről szólnak-e az iratok? A belvárosi fény és csillogás valóban csak sötétebb kontú­rokat von a külső területek gyárnegyedeire. Itt találunk a tanácsira­tok között egy beadványt, hadd idézzek belőle: "A külső Soroksári ut baloldalán, a vasúti töltés és a régi Lóversenytérhez vezető ut közöt­ti részen az utóbbi pár év alatt béltisztitó-V szappanfőző, faggyuol­vasztó és enyvfőző gyárak építtettek. A szennyviz az országút melletti nyitott árokba folyik, fertőzi a levegőt, és a folyton nagyobb tért inficiáló büz a közegészségre felette veszélyes kezd lenni". Intézke­dést kérnek ennek a környéknek munkáslakósai. Vagy itt van egy másik irat, 1872, december 11-ről, ahol a gyárosok és nagytőkések fordulnak beadvánnyal Pest város közgyűléséhez, a pesti napszámosok számára fel­állítandó olcsó faépületek tárgyában. Egyáltalán nem meglepő, hogy a nagytőkések és gyárosok számára a munkások elhelyezésére épitendő fa­tákolmányok kifogásolhatósága csak mint tűzbiztonsági kérdés merül föl. "A Pest határában nyáron át özönlő napszámosok száma az 50.000­et megüti, ha ezt meg nem haladja. A napszámosok e tömegének nagy ré­sze nyáron át, miután nappali munkáját elvégezte, az éjjeleken több-

Next

/
Thumbnails
Contents