Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös külügyminiszteri állás kialakulása és funkciója / 37–74. o.
- 56 A szarajevói merénylet után, 19-4-. július 7-én ült össze első izben a közös minisztertanács. /1-62/ A miniszteri konferenciát azért hivták össze, hogy a boszniai belső válságra, amely a trónörököspár elleni gyilkos merényletben lett nyilvánvaló, orvoslást találjanak. A kérdést a Szerbiával való végleges leszámolás és a hadüzenet irányában az elnöklő Berchtold külügyminiszter tolta el mindjárt az értekezletet megnyitó szavaival. Utalt arra, hogy már felvette az érintkezést Németországgal s mind a császár, mind pedig a birodalmi kancellár feltétel nélküli támogatásáról biztositotta a Monarchiát háborús konfliktus esetére. Hivatkozás történt arra is, hogy a cselekvés /cselekvésen a háborút értette/ hiányát szomszédaink a gyengeség jelének látnák. Stürgkh grÖf osztrák miniszterei nök hangsúlyozta, hogy Németország szövetségi hűségének iljfen megnyilatkozása mellett a habozás és a gyenge'áég .jpöiitlkájáv-tl ,a Német Birodalom esetleges, későbbi időpontban szükségessé válható támogatásának lehetőségét .teszik kockára. Ha hozzá is járul ahhoz, hogy a szerbiai akciót diplomáciai lépés előzze meg, ezt csak akkor teszi, ha a jegyzék azzal a határozott szándékkal megy el, hogy a diplomáciai eljárást háború követi. Bilinski közös pénzügyminiszter szerint a szerb csak az erőszak nyelvét érti. Krobatin közös hadügyminiszter a hadüzenet nélküli háborúk példáját hozta fel: még sikeres, diplomáciai akciónál is jobbnak tartja a háborút. S mi volt Tisza István álláspontja? /I6j5/ Kijelentette, hogy sohasem egyeznék bele a hadüzenet nélküli háborúba, a háborúba is egyáltalán csak akkor menne bele, ha Szerbia kemény, de nem elfogadhatatlan követeléseinket visszautasítaná. Mint magyar miniszterelnök, háború esetén sem engedhetné Szerbia megcsonkítását, szerb területek hozzácsatolását a Monarchiához, kivéve bizonyos stratégiai jellegű határkiigazitásokat. Hogy pontosan mi volt az oka annak, hogy ily élesen foglalt állást a területi hódításokkal szemben, azt ma már tudjuk, bár a jegyzőkönyv szövegéből erre választ nem kapunk. Mindössze egy megjegyzése van, ami eligazítást adhat ive kérdésben: a Szerbia megsemmisítésének céljával induló háború élet-halálra menő harcba bonyolítaná a Monarchiát Oroszországgal. Ismételt felszólalásában arra figyelmeztetett, hogy a jelenlegi körülmények között elkerülhetetlen lenne az európai háború szörnyű csapása. A nemzetközi helyzet változása következtében későbbi időpont esetleg alkalmasabb lehet a nagyszerb problémával való leszámolásra . Amikor az elnöklő külügyminiszter összefoglalta az addigi tárgyalás eredményét, azt mondta, hogy Tisza kivételével valamennyien egyetértettek abban, hogy a tisztán diplomáciai siker Szerbiával szemben értéktelen lenne, még ha ez a szerb királyság eklatáns megalázásával végződnék is. A Monarchiának tehát olyan messzemenő követelésekkel kell fellépnie, amelyekről eleve valószínű, hogy a szerbek nem fogadják el s igy a kérdésnek•••• radikális megoldását katonai beavatkozás utján biztosítani lehet. Ezután tette Tisza azt a konceszsziót, melyre fentebbi jegyzetemben utaltam* Ez pedig az volt, hogy a
