Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös külügyminiszteri állás kialakulása és funkciója / 37–74. o.

- 4? április 1-én összeült tanácskozás mindenekelőtt a pénzügyi és hadügyi tárca betöltéséről, majd az alkotmányváltozással összefüggő, folyó ügyekről tárgyalt. A közös minisztertanács szervezésénél e szabályzatra nem utaltak, ügyrendjének, funkciójának megállapításánál e statútumhoz nem nyúltak vissza. De rendelkezéseiben sorra következnek azok az eljárási módok, amelyek később a közös minisztertanács gyakorlatát is megszabták. Ezek, a szokásosság erejénél fogva, ugy gyökereztek a 48-as statútumban, mint ahogy a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek iktatási rendje s jóformán minden alakisága az első alkotmányos minisztérium s azon tul a közös minisztertanács formai és jogelődjének, az abszolutizmuskori legfőbb kormányszervnek, a császári minisztertanácsnak iktatási rendjéhez és alakiságához csatlakozott. A szabályzat mindenekelőtt kimondta, hogy a kormány központja a minisztertanács. /135/ A minisztertanács feladata egyfelől együttes határozatokat hozni, másfelől az egyes miniszterek javaslatait s az ügyeket, amelyeket a minisztertanács elé visznek, megvizsgálni s azokról határozni. A minisztertanács egyik legfőbb funkciója a vitás kérdésekben egyességre jutni s a minisztereknek hatáskörükbe tartozó dolgokról a legrövidebb utón tájékoztatni minisztertásait. /136/ Ugyancsak az 1848. április 1-i jegyzőkönyv mellett fekszik, szövegéből kivehetően az előbb vázlatosan ismertetett minisztertanácsi szabályzat kisérőiratának, amellyel azt jóváhagyás végett a minisztertanácsból az uralkodóhoz felterjesztették, fogalmazványa. /137/ Ennek az Írásnak éle a Staatsrat és a Staatskonferenz ellen irányul. Azt igyekszik bizonyitani, hogy az uralkodó és a ministertanács között minden más szerv fennmaradása felesleges. Ugyanakkor nyomatékosan javasolja, hogy, mint a fentebb ismertetett statútum is tette: vonjon be tanácskozásaiba a minisztertanács más embereket, elsősorban a minisztériumok, vagy magasabb grémiuok embereit. /Pontosan ugy, ahogy a kiegyezési tárgyalások végső szakaszában bevonták a még nem felelős állásban lévő magyar politikusokat, vagy a közös minisztertanács üléseire rendszeresen meghivtak szakembereket, pénzügyieket, katonaiakat egyaránt, még a világháború legnehezebb napjaiban is./ íme az elemek, amelyek felismerhetők a közös minisztertanács szerkezetében. Olyan elemek, amelyeknek eredete az önkényuralom évein és az alkotmányosság rövid hónapjain tul, nem egy vonatkozásban, messze visszanyúlnak az abszolutizmus korának legmagasabb kormányszervei gyakorlatába. Mielőtt pontosabban megnéznők, hogy ezek a sokszor avult hagyományok, aprólékos szabályozás hijján, a szokásosság erejénél