Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös külügyminiszteri állás kialakulása és funkciója / 37–74. o.

- 39 fővárosba. Ezért a közös minisztertanács egybehivasat későbbre kellett halasztania. Mindenesetre megbeszélte a kérdést, mig itt volt, Lónyay magyar pénzügyminiszterrel./109/ /Csak a zárójelben emlitem, hogy ez az eset is jól megvilágitja a közös minisztertanács sajátos funkcióját: bizonyos, a birodalom mindkét felét érintő kérdések megbeszélésének fóruma. Amennyiben a konferencia nem ülésezhetik, ha csak átmenetileg is, a konferenciai tanácskozást alkalmi megbeszélések pótolhatják./ A birodalom két fele minisztereinek alkalmi bevonása a közös minisztertanácsba hamarosan állandó jelenséggé vált. Ez abban az ügykezelési /irattani szempontból regisztrálható/ eljárásban is megnyilatkozott, hogy a birodalmi kancellária /a közös külügyminisztérium/ elnöki osztálya /ahogy kezdetben nevezték: a "Reichskanzlei" /110/ nemcsak résztvevőként tüntette fel őket, hanem a jegyzőkönyvek tudomásulvételi felzetén alá is irattá velük a jegyzőkönyvi tisztázatokat. Ez a formaság volt, tudomásom szerint, az egyetlen hivatalos elismerése, jogi approbációja annak, hogy a magyar és az osztrák miniszterek is tagjai a közös minisztertanácsnak, /lll/ Az abszolutizmuskori, osztrák, császári minisztertanácsból igy nőtt ki, előbb még a kormányon kivül álló, magyar politikusok meghívásával, majd a magyar és osztrák kormány tagjainak alkalmi, később rendszeres részvételével, az Osztrák-Magyar Monarchia közös minisztertanácsa. Jelentett-e ez a formai kapcsolat érdemi összefüggést? A kiegyezésben teremtett, közös minisztertanács csak külsőségekben vált örökösévé a császári minisztertanácsnak? Vagy a közös minisztertanács hatáskörének szabályozatlansága utat engedett, az abszolutizmus korából öröklött keretek között, abszolutizmuskori hatások, abszolutista törekvések érvényesülésének? Azt már megállapíthattuk, hogy a közös minisztertanács, megfelelő, parlamenti ellensúly hijján, már eleve nem felelhetett meg a polgári alkotmányosság két irányban is felelős kormánya ideáljának. De ezzel szabaddá vált-e az ut az uralkodói akarat, vagy az uralkodóval takarózó, arra hivatkozó akarat és teljhatalom gáttalan érvényesülése előtt? Ezek azok a kérdések, amelyek megválaszolása elsőrenden feladaté az efféle, hivataltörténeti fejtegetéseknek. Tisztázásuk közben vetődik ui. fény a hivatali szerkezet történeti szerepére, miképp vált maga a hivatali apparátus sajátos formáival az események alakításának tényezőjévé?I867. június 11-én, egy nappal a magyar kiegyezési törvény királyi szentesítése előtt Beust birodalmi kancellár terjedelmes felterjesztéssel fordult a császárhoz. /112/ A felterjesztés abból indul ki, hogy a most kormányon lévő birodalmi minisztérium a kiegyezés tető alá hozásával különleges helyzetbe kerül. Két oldalról is bírálják: egyfelől azt mondják, hogy a ••'*•'