Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Szűcs László: A képesítés rendje és a továbbképzés kérdései a levéltári területen / 16–21. o.

- 20 mában résztvevő, főleg vidéki fiatal levéltárosoknak az Országos Levéltár életével való megismerkedésre. így előállit az a különös helyzet, hogy néhány fiatal levéltáros előbb ismerkedett meg valamely külföldi levéltárral, mint a Magyar Országos Levéltár szervezetével, felépítésével, munkájával. El kellene érni azt is, hogy azok, akik ebben az oktatási formában résztvettek, levizsgáztak, megkaphassák a levéltárosi diplomát. Egyéb továbbképzés, a szónak abban az értelmében, ahogyan az cca egy évtizeddel korábban volt, ma nem folyik. Részben ez is oka a levéltárosi szakmai közvélemény hiányának. Ezen a problémán, tejíát a régebbóta levéltárban dolgozó, tudományos munkatársak továbbképzésén az állami ideológiai oktatáshoz hasonló, előre megtervezett ankétok, viták, előadások utján kellene segiteni. Azon az utón kellene tehát haladni, amelyen a Szakszervezet levéltáros szakbizottságának a kezdeményezésére évekkel ezelőtt megindultunk - majd sajnálatos módon megtorpantunk. Az elmondottakon tul, a tudományos káderek képzésének fokozott szakositását, a fiatal munkatársaknak a legujabbkori levéltári problémák felé irányitását kell még felvetni. Ezt nemcsak az eddigi oktatás ellenkedő tendenciája sürgeti, hanem az is, hogy szocialista államunk központi kormányhatóságainak, de egyéb szerveinek az irattárai is előbb vagy utóbb az illető szerv dokumentációs központjává kell, hogy váljanak, ez pedig csak ugy képzelhető el, ha erre a feladatra jól felkészült levéltárosok állithatók mindenütt munkába. • . v Áttérve a középkáderképzésre, azt kiéli mondanunk, hogy ilyen tulajdonképpen nincs - és olyan értelemben, ahogyan azt a szakma érdekei, és az egyes középkáderek érdekei is megkivánnák, nem is volt. Mintegy évtizeddel ezelőtt voltak minimális ismereteket nyújtó tanfolyamok, amik akkor a legégetőbb problémákat át is hidalták. A folytatásuk aztán elmaradt. Ma már, a középkáderek problémáit összességükben vizsgálva, arra lenne szükség, hogy az érettségi után idekerült munkatársak részére mintegy hároméves tanfolyamot szervezzünk. Ezen a tanfolyamon alapos oktatás tárgyává kellene tenni az-iratkeze~ lési rendszereket, az irattant, bizonyos hivataltörténeti ismereteket kellene nyújtani és biztositani kellene a legszükségesebb idegen nyelvi ismeretek oktatását. Mindezeken kivül a tanfolyam

I hallgatói számára átgondolt terv szerint tapasztalatcseréket lehetne szervezni. Esetleg megoldható lenne, hogy.a fent emiitett három éves tanfolyam helyett részben, vagy egészében bentlakásos tanfolyamatokat is szervezzünk - felhasználva a több mint 10 évvel ezelőtt szervezett hasonló tanfolyam igen kedvező tapasztalatait. A tanfolyamot természetesen minősitést nyújtó vizsga kellene, hogy kövesse s ennek letételétől kellene függővé tenni azt, hogy bárki is előlépjen az ilyen vizsgát tett