Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - FIGYELŐ - A szovjet levéltártudomány elmélete fejlődésének néhány kérdése: Voproszi Arhivovegyenyija, 1963. 2. / 245–256. o.

- 251 ———^— az információs anyag feldolgozásának, őrzésének, felkutatásának /megkeresésének/ és sokszorosításának mechanizálása és automatizálása, ————a gépesités /mechanizálás/ és szervezési technika kisebb eszközeinek kidolgozása, megkonstruálása, kiaknázása és bevezetése, -«— több elektromos iró és termografikus komplexus kiédolgozása és bevezetése a másoló-sokszorositó szolgálatba és a mikrofilmmel való nyomtatásba, .^- az anyag mikrofilmezése rendszerének kidolgozása, —, ,— gépesitett perforált tematikai lyukkártyák alkalmazása a kézi szortírozáshoz, stb. A minisztériumok és olyan hatóságok információs munkája automatizálása és mechanizálása, amely hatóságok alárendeltségében vannak a központi ágazati információs szerveknek, 1963-től kezdődően a tudományos-kutató munka egységes terve szerint folyik* Ez a kutatómunka az információs-kutatási rendszer létrehozásába.a realizálásukat lehetővé tevő technikai eszközök kiválasztására,és más hasonló olyan problémák kidolgozására törekszik, amelyek az információk felkutatásának és továbbadásának mechanizálásáa és automatizálása területén felvetődnek, ' A Levéltári Főigazgatóság, á.már emiitett CNIL, a központi állami levéltárak szoros kapcsolatban vannak azon hivatalokkal, amelyek a tudományos-technikai információs szolgálat területén kutatómunkát végeznek és a gépi kikeresés technikáját megteremtik. Ez a szoros kapcsolat meggyorsítja az állami levéltárak számára, hogy létrehozzák a mai követelményeknek megfelelő tudományos-tájékoztató apparátust. Az iratanyag tudá||^ayos-te^hnikai feldolgozása, nálunk gyakran helytelen módon történiki Évről-évre folyik az iratok un* "rendezése", valójában az iratok uj leltározása^ A levéltárosok megpróbálják a lehetetlent és "mintáleltárakat" akarnak létrehozni, a levéltár valamennyi fondjára vonatkozólag, függetlenül az anyag értékétől. Részletes leltározás /opiszanyije/ csak az unikális és különösen értékes fondók esetében engedhető meg, minden más fondot differenciált módon kell leltározni. Az értéktelen anyagot, nem is beszélve a csak ideiglenes megőrzésre átvett anyagról, egyáltalán nem kell feldolgozni, elég ha röviden annotáljuk a fond anyagát. Az utóbbi időben olyan hangokat is hallunk, hogy a katalogizálás kibontakozásával a leltárak általában"elvesztik jelentőségüket mint tudományos-tájékoztató apparátus, tehát a jövőben a leltárak csak a szó köznapi értelmében vett leltárak /inventáriumok/ lesznek. Ez a né-