Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Dux Erikné: A "Veszprém megye helytörténeti lexikona" című kötet vitája / 206–222. o.
- 213 Ezen, a mindenképpen sajnálatos helyetképen lényegileg nem módosított az sem, hogy a felszabadulás óta örvendetes változás tapasztalható. Az ujabban szépszámmal napvilágot látott városmonográfiák, néprajzi, régészeti, műemléki vagy bármilyen másjellegü tanulmányok ma is csak a szinskála egyes szineit adják, de nem válnak egy spektrum szerves összetevőivé, S a legtöbb közös hibája, hogy nem támaszkodik, mert forrásközlés hijján nem támaszkodhat, uj levéltári anyagra. A helytörténeti lexikon veszprémi kötetét tehát elsősorban mint forrásanyagot közlő, azokra bőven is utaló müvet forgatja majd hasznosan a kutató. Ugyanakkor az összegezés, a helységek életrajza álapján a helytörténetirásban mindeddig sajnálatosan nélkülözött történeti statisztikai, demográfiai szempontok és értékelések fognak ujabb indítékokat, illetőleg szempontokat adni a további feldolgozásokhoz. Természetesen a lexikon sem pótolhatja mindazt, amivel a kutatás megyénkben még adós maradt, így elsősorban a megye középkori történetének kutatása szempontjából a lexikonnak a legjobb esetben is csak visszautaló szerep van* Éppen a szerzők ismerték fel továbbá a legjobban, hogy a XVI-XVII* századi levéltári források, legalábbis amelyek az~országban találhatók és átkutatottak /a'családi levéltárakat nem számítva/, megyénknek köztörténetére éppúgy, mint más szempontból, alig szolgáltatnak annyi adatot, melyből halvány kontúrok volnának felrajzolhatók. Az itt'mutatkozó hiányosságok éppen a lexikon anyagának közzétételével váltak~általánosan ismertté, nyilván ösztönözni fognak arra, hogy helytörténészeink más forrásokhoz is folyamodjanak. Bírálatának befejező részében arról szólt, hogy a tényanyag közlése, a szigorú szelektálás ellenére is hihetetlen bőségü adat ismertetése a lexikon legfőbb értéke, Amint a :szép számmal említhető részproblémák sokasága bizonyítja, a szerzőknek sikerült müvükben a fejlődés dinamikáját érzékeltetni, sikerült a tudományos kutatás olyan ösztönző alapját kézbeadni, amely jóval több, mint amire a szerzők első tervezetük kidolgozásakor gondolhattak. Amikor azt is állítja, hogy a kutatómunka a feldolgozás tekintetében többre is képesített volna, ezt nemcsak a publikált anyag ismére tében teszi. A szerzők ugyanis, egyetértve több szakembernek már a tervezet tárgyalásakor, majd a kézirat bírálatakor elhangzott javaslatával, munkájuk cédulaanyagát hozzáférhetővé kívánván tenni, azt a veszprémi Bakonyi Múzeumnak adták át, amely, mint a megye múzeumi szervezetének központja, néhány éve a helytörténeti kutgtások irányítását is végzi /természettudományi, régészeti és műemléki kutatások tekintetében - melyek széles felületen kapcsolatosak a helytörténet más szakterületeivel és természetesen egymással./ Ezt az anyagot is átvizsgálva nyugodtan mondható, hogy a megye sok munkatárssal készítendő monográfiája adatainak zömét a közzétett és közöletlen Ila-Kovacsics-féle anyag alkotja majd* Éppen ezért, ha nem az eredeti célkitűzést tekintjük, ha'a szerzőknek nem egy sorozat maguk- és másokszabta rendszeréhez és ter-