Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Tájékoztatás a levéltárosok 1964-ben publikált helytörténeti munkásságáról / 175–205. o.
- 190 A gyár munkáslétszáma a második világháború előtt már megközelítette az 1000 főt. Mivel Hódmezővásárhelyen más komolyabb ipari létesítmény nem volt, a Kokron testvérek ezt'a körülményt a maguk javára használták ki* Munkásaikat rosszul fizették, a bérek az országos átlagtól is elmaradtak» A nők azonos értékű munkáért a férfiaknál kisebb bért kaptak. Viszont igen gyakran alkalmaztak fiatalkorúakat csökkentett bérrel, teljesértékü munkásként, I944, őszén a hatalmas Kokron vagyon összeomlott, október 8-án a gyár felszabadult. Mivel a gyár kiüritését csak kis részben tudták végrehajtani, az üzem területén leszerelt"állapotban visszamaradt gépparkkal a termelést hamarosan meg lehetett inditani. A felszabadulást követő húsz év gyártörténetét a szerzők a harmadik fejezetben foglalják össze."A város felszabadulása után a gyár 'munkásságának sok nehézséggel kellett megküzdenie, hogy a termelést meginditsa és folyamatossá tegye. A nyersanyag kérédését sikerült megoldani á kiürités elrendelésekor elrejtett nagyobb mennyiségű fonal felkutatásával, Ennél'sokkal nagyobb akadályt jelentett a villamos energia hiánya. Emiatt a körgépeket kezdetben kézi meghajtással'üzemeltették. Mivel a tulajdonosok külföldre távoztak, az Elhagyott Javak Kormánybiztossága a gyárat bérbe adta. A bérlők Kokronék üzleti politikáját kivánták folytatni, törekvésük azonban az üzemi bizottság ellenállása és határozott állásfoglalása következtében kudarcot vallott. A gyárat 1948, március 25-én államosították, s ezzel uj korszak kezdődött a vállalat történetében. Az első és második ötéves tervben sor került 1 az üzem nagyarányú rekonstrukciójára, a szociális es kulturális létesítmények kiépitésére. A gyár másfél évtized alatt műszakilag újjászületett, szocialista nagyüzem lett, melynek munkáslétszáma elérte az 1600 főt. A szerzők kétségtelen érdeme^ hogy kiadványuk a termelőerők, termelési viszonyok, a termelés, gyártmányok és a munkásság helyzetének a fejlődéséről szinte teljes képet ad és kidömboritja azt a jelentőséget, melyet a Kokron József és Piai Kötszövöttárugyár Hódmezővásárhely város és az ország gazdasági életében betöltött. Egyes korszakoknak, igy többek között a gyár 1945-1948 évi működésének az ismertetése viszont meglepően hiányos. Tagadhatatlan, hogy a forrásanyag"hézagos, töredékes volta a szerzők munkáját e tekintetben megnehezítette. A helyi és rendelkezésre álló forrásanyag mellett azonban a Szakmaközi Bizottság, a .Textilipari Dolgozók Szakszervezete,"a Gazdasági Főtanács, a Könnyűipari Minisztérium iratanyagának, a textilipari szak- és munkásmozgalmi lapoknak a felhasználásával a vállalat felszabadulás utáni történetét teljesebben lehetett volna bemutatni, Ugyancsak észrevételeznühk kell azt, hogy a szerzők forráskritika nélkül közölnek olyan jelentéktelen adatokat, melyekét csak jegyzetben kellett volna beiktatni, Többek között utalunk itt az 1907. évi III, t.c, l,§-ának, valamint a kartellkérdésnek a magyarázatára, a gyárnak járt szaklapok és hirlapók felsorolására, a Kokron család belső, sok esetben a pletyka határát súroló ügyeinek a tárgyalására.