Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Tájékoztatás a levéltárosok 1964-ben publikált helytörténeti munkásságáról / 175–205. o.
- 185 hogy az antifeudális* ösztönös, paraszti harcnak az addigiaknál valamivel fejlettebb formája volt a betyárkodás, amely a passziv ellenálláson tul az aktivitás számos jelét is mutatja és a falusi osztályharc 18-19. századi szakaszában •Lgen gyakori* Persze arra is rámutat, hogy a parasztfelkelésekhez és a tömegmegmozdulásokhoz viszonyítva a betyárkodás azért minőségileg sokkal alacsonyabb fokot jelent* A szegénylegények-betyárok működése rendkívüli sokrétű,, és távolról sem Ítélhető meg egyoldalúan* Egészében véve azonban mégis csak pozitiv jelenség, hiszen a földesurak* gazdag kereskedők,, papok, telkesgazdák, brutális uradalmi és megyei tisztviselők és kiszolgálóik állandó rettegésbén tartását jelentetté, bosszúállást és igazságot hozott az elnyomottak számára. "Az adott történelmi körülmények szülötte, hogy társadalmi hatásában az objektive bűnözésnek látszó betyárkodás pozitiv jelenség is volt" - idézzük Szabót* Rámutat a szerző a betyárok tevékenységiében megmutatkozó negativ tényezőkre is* Akadtak* akik meggazdagodást, sok kincset reméltek a szegénylegények közé való beállástól* Nemegyszer előfordult, hogy a szegényeket is megfosztották legfontosabb ; holmijuktól,, vagy oktalanul,, szadista módon kegyetlenkedtek. Az ilyeneket a nép "zsiványoknak" nevezte és teljes joggal közönséges gonosztevőknek tartotta* Tágabb értelemben a betyárkodás létbizonytalanságot fejezett ki és hozzátehetjük .hogy a császári zsandárok .által az ellene folytatott meglehetősen eredménytelen küzdélem az idegen, abszolút rendszer bizonyos fokú lejáratását is elősegitette. Ezért is tekintettek rájuk szimpátiával még a köznemesi körökben is* A társadalmi és gazdasági kép megrajzolása után a betyárok és a betyárvilág általános jellemzése, majd a dél-alföldi betyárvilág eseménytörténete és a hiresebb betyárok élete következik. A levéltári és irodalmi anyaggyűjtés bőséges és szinte teljes a helyi betyárkodásban és elnyomásukra alakult szervekre nézve* Figyelemre méltó a helyi közbiztonság és"különösen a Ráday-féle szegedi kormánybiztosság működésének ismertetése. Az 1890-es évekre lezárult'és több mint másfél évszázados betyárkodás elhúzódását a magyar viszonyok elmaradottságában kereshetjük* A betyárkodás erkölcsi és -tjársadalmi pozitivuma, az elnyomókon való bosszúállás, a bátor szembeszegülés még sokáig élt és hatott, a negativ elemek pedig hamar elmosódtak és feledésbe merültek,- állapitja meg helyesen a szerző* \ 'A mü nem volna teljes, ha nem térne ki az élő néphagyományra, a betyárvilág emlékezetének fenntartásában* Ez a téma ugyanis különösen olyan, amelyben a történelmi viszonyokhoz képest a hagyomány forrásul szolgál* Nemcsak az események megtörténte számit, hanem a róluk való vélemény is* Megállapithatjuk, hogy igen szerencsés volt a témaválasztás azért is, mert'Szábónak erős oldala a néprajzi szemlélet, és ez az irott és nyomtatott források mellett sok olyan megállapításhoz hozzásegíti, amelyek még"igazabbá, helyesebbé, szinesebbé teszik müvét. Itt erősen támaszkodott mind maga, mind a mások által gyűjtött vissazemlékezésekre» Ezeket azonban a helységek történetének eseményeibe ágyazza /pl* a hódmezővásárhelyi kutasi és tatársánci puszták pásztorságának, bojtárságáhak. a"betyárkodásra való hajlandósága bemutatásánál a puszta történetére tér ki/* '*'
