Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács kialakulása / 59–102. o.

- 90 Uo. Alább majd részletesebben lesz szó a kisebbségi javaslatról, amelyből világosan kitűnnek állásfoglalásuk motivumai. Uo. 5^2. 1. Uo. 529. 1. Kiemelés tőlem, K.M, Uo. 529. 1, Kiemelés tőlem. K.M. Mint fentebb már utaltam rá, í)eák ezt csak azért mondta, helyesebben árulta el, mert mind Apponyiék, mind Tiszáék elszántan küzdöttek az ellen, hogy a beláthatatlan kimenetelű-, 'parlamenti vita esetlegességeinek tegyék ki a kiegyezési mü befejezését. Már az osztrák "javaslat" előadója, Brestel dr, I867. november 12-én megállapította, hogy az előterjesztés kidolgozására kiküldött "bizottság nem ismerhette félre, hogy a dolgok mai állásában a magyar törvénynek bármely módosításától tartózkodnia kell, különben nem jön létre és hosszú időre elodáztatik a kiegyezés Magyarországgal... Mivel ui. a szóban lévő határozmányok annak idején a birodalmi kormány és Magyarország közt állapíttattak meg, s őfelsége által mint magyar király által szentesittettek, nem számithatni reá, hogy Magyarország hajlandó lesz bármely lényeges módositásuk elfogadására... a birodalmi tanács nem tehet egyebet, mint, hogy meghajolva a tények előtt, konstatálna a kényszerhelyzetet

, amelyben vaa," /Kónyái i.m. V.k. 281. 1. Kiemelés tőlem. K.M./ - Plener képviselő szerint is /uo. 284-. 1./ "csak a kényszerhelyzet viheti rá a házat" e terv elfogadására, Mende képviselő is ugy látja, hogy "a birodalmi tanács kénytelen a valóságos viszonyok kényszerének engedni" /uo. 287. 1«/ Pratobevera "de nobis sine nobis" elhatározásokról beszél /291. l*/. - E felismerésnek az urak háza is hangot adott. Wickenburg gróf főrend ezt mondotta: "Tények előtt állunk* amelyeket meg nem másithatunk, engedmények előtt, melyek a legünnepélyesebb módon adattak, akarata előtt egy büszke nemzetnek, mely nyolcszázados alkotmánya oltalma alatt nagyra növesztetétt s amely ezen alkotmányához testtel-lélekkel ragaszkodik," /Uo, 316. 1./ Schmerling szerint is "befejezett tényekkel állíttattunk szembe" /uo. 3l6« !•/• Beust báró a vitát a kormány nevében lezáró beszédében olyformán szépítette a dolgot, "hogy azon tények, amelyekre annyiszor mutatnak rá, nem szabad akaratból teremtettek a jelenlegi kormány által, hanem a dolgok fokonkénti fejlődésének majdnem elmaradhatatlan következései voltak." Kónyi i.m. III. köt

9 3^-1. 1. A finom disztinkciókra érzékeny Eötvös e szembeállításában önkénytelenül is nevén nevezte a kiegyezés magyar maximumát: belső önkormányzat, amelyet ő még minimumnak sem szánt, amelynél azonban végeredményben nem értek többet el. Alább még lesz erről szó, amikor az egész kiegyezést Kossuth Ítéletének mérlegére helyezem.