Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács kialakulása / 59–102. o.
- 79 bele, mire nem illetékes, mi nem tartozik hatáskörébe. Lehet-e életképes az olyan kormányapparátus, amelynek feladatait, célját egyértelműen meghatározni nem tudták, amely számára működésének kereteit ugy vonták meg, hogy a kereteket pozitiv tartalommal megtölteni elmulasztották? Ismételten volt már szó arról, hogy a magyar kiegyezési törvény sok negativ formulája, történeti-elvi fejtegetése mögött a magyar önállóság sajátos rendi-jogászi védelme húzódott meg. A közös minisztérium hatáskörének ennyi mindent tiltó-tagadó definiciója is lényegében ennek a függetlenségbiztositó akaratnak volt negativ kifejezése. Az uralkodóval egyezkedő magyar politikusok igényelték a Habsburg-birodalom valóságos védelmét, a Habsburg-birodalom nagyhatalmi állásával járó valóságos előnyöket, de legalább a látszatát akarták megóvni a magyar állam önállóságának. Láttuk, Tisza Kálmánék kisebbségi javaslata egyáltalán tudni sem akart közös minisztériumról s még Deák formulája is óvatosan csak a közös ügyeket kezelő miniszterekről beszélt. Még csak közös minisztériumot sem mondott: az ő elképzelésében felelős minisztériuma csupán a két országnak, Ausztriának és Magyarországnak volt. A kiegyezési törvény nagy negativuma, ha kimondatlanul is, de igy hangzott: az Osztrák-Magyar Monarchiának ne legyen közös, felelős kormánya. Ez volt a magyar politikusok fő célja. Kérdés, hogy a célt szolgáló nagy negativum, a közös minisztérium^feladatkörének üresen hagyott területe miféle tartalommal töltődött meg r s mik ,voltak azok a valóságos keretek, amelyek között - a törvény előirásainak hijján, a szokásosság erejével - megindult a közös minisztertanács működése. . Végelemzésben az a kérdés: az ellentmondásos, társadalmi politikai viszonyok milyenné alakitották a Habsburg-monarchia legfőbb kormányszervét, s ennek működése miképpen befolyásolta a császárság-királyság életét, mi szerepe volt az Osztrák-Magyar Monarchia végső bomlásában? Az egykorú irattári gyakorlat a kiegyezéssel teremtett közös minisztertanács jegyzőkönyveit az osztrák császári minisztertanács jegyzőkönyvei sorozatának folytatásaként kezelte. Nemcsak ugy, hogy tovább használta azokat az előre nyomtatott felzetü jegyzőkönyveket, amelyek az abszolutizmuskori, sőt részben már a 48-as minisztertanácsok jegyzőkönyvei letisztázására szoltáltak, hanem ugy is, hogy ugyanolyan rendszer szerint iktatta az uj szerv jegyzőkönyveit, mint iktatta volt a régiét, Ezek az irattani jelek külső kifejezései a valóságban kialakult gyakorlatnak. Az osztrák császári minisztertanács hónapokon keresztül tárgyalta a magyarokkal való kiegyezés kérdéseit. Az I867. február 14-én a császár elnöklete alatt tartott miniszteri konferenciára a kormány tagjain kivül hivatalosak voltak a leendő magyar kormány presumptiv tagjai, élükön a. kiszemelt miniszterelnökkel, Andrássy Gyula gróffal, Az, ahogy az egykorú kancelláriai gyakorlat a magyar államférfiaknak az osztrák császári minisztertanácsban való részvételét regisztrálta, hü előképe volt a későbbi, közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek évtizedeken át változatlan alakiságainak. Az osztrák császári minisztertanács formái észrevétlenül nőttek át a kiegyezéssel alkotott, közös minisztertanács .formáiba.
