Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács kialakulása / 59–102. o.

- 63 - ta hozni a birodalom egységes létének és nagyhatalmi állásának elutasithatatlan követelményével. A februári pátens aggodalmakat keltett, mert a közös ügyek kezelésének eszmei alapjából csak a birodalom nagyhatalmi állására volt tekintettel, s azt a látszatot keltette, hogy az ügyek alkotmányos kezelése helyett az anyagi és erkölcsi kényszer fegyvereihez folyamodik, Ezért az uralkodó 1861, szeptember 20-án kelt nyilatkozatával a pátens hatáíyát ideiglenesen felfüggesztette. A most összeülő országgyűlés feladata, hogy az ország ősi intézményein alapuló beleszerkezetét összhangba hozza "a birodalom létének föltételeivel", azaz - amint ezt a trónbeszéd a pragmatica sanctio. értelmezése során világosan kimondta bevezetőjében -a Habsburg-monarchia nagyhatalmi állásával,° A trónbeszéd dióhéjban magában foglalta mindazokat a problémákat, amelyeknek megoldása az országgyűlésre várt s amelyek az országgyűlés és bizottságai tárgyalásai során felvetődtek* Másfél évig húzódó, a konkrét társadalmi—politikai viszonyokat, ezek mély ellentmondásait hiven tükröző parlamenti viták indultak, amelyek során formálódott az Oszták-Magyar Monarchia utolsó fél évszázadának politikai-kormányzati szerkezete, A szerkezet igen bonyolulttá vált, amint igen bonyolultak voltak a viszonyok, amelyek között létrejött. A vitákban csak ritkán merült fel a gondolat, hogy a kiegyezést alkotó nemzedék ugy veti meg az uj berendezés alapjait, hogy nem számolhat e berendezésben majdan élő generációk igényéivel* Ezt a gondolatot az egyik legdöntőbb kérdés megvitatásának még az elején Deák Ferenc fogalmazta meg a legvilágosabban. "Lehetségesnek, sőt valószinünek mondotta, hogy az a nemzedék, amely a most élő után fog a politikára és a törvényhozásra döntő befolyást gyakorolni, e részben más szempontokból fog kiindulni; de ő a fennforgó körülmények közt csak annak a politikának lehet a védője, amely az eddigi törvényeken alapszik, s ezek fogalmaival megegyezik."" Az egész kiegyezés számtalan ellentmondásának köz ös, alapvető, végzetes vonása fejeződik ki Deák megállapításában. Az nevezetesen, hogy aktuális politikai küzdelmek között, pártok, országos-iik vélt pártérdekekért harcolva s egymásnak — rendszerint éppen a magasabb, közös érdekek rovására — kisebb-nagyobb engedményeket téve, illesztették egymáshoz egy hosszabb időre szánt politikai berendezés elemeit, IV Deák felirat-javaslata a trónbészédnek a magyar függetlenség s a birodalom nagyhatalmi állása kapcsolatát érintő részére, Magyarország önállásának jogászias védelmében, tartalmilag is lényegesen enyhébb kifejezésekkel tért vissza: nagyhatalmi állás helyett egyszerűen a birodalom biztosságáról beszélt. Nem véletlen, igen jellemző s a kiegyezési mü további sorsát meghatározó tény, hogy Deák formulájával ezen a ponton fordult legélesebben szembe Andrássy Gyula. E szembefordulásban már benne van a későbbi külügyminiszternek, a közös minisztertanács elnökének, a multszázadi Európa egyik jelentős hatalmassága vezető