Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Az 1965. évi levéltáros konferencia: 1965. február 23–24. / 1–58. o.

- 58 Ha ilyen élő anyagot általában a szerveknél hagynak, akkor az, amit Sáry István emiitett, hogy olyan anyag is bekerül a levéltárba,amihez a levéltárosok nem értenek, nem fordulhat elő„ Ha már bekerült, nyugodtan rá .lehet bizni a szervre, de csakis levéltári felügyelet mellett a szükséges kutatások elvégzését. Általában még mindig nagyon sok olyan anyaggal foglalkozunk, amely nem levéltári profilba való. Gondosan meg kell válogatni, hogy milyen anyagot hozunk be, hiszen lassan egyes szervek irattárai - minisztériumok, megyei tanácsok, járási tanácsok irattárai - fontos "átmeneti levéltár" szerepet tölthetnek be. Ami a selejtezést illeti: be kell vinni a köztudatba a felelősség kérdését. Az is nagyon helyes gyakorlata a Népi Demokratikus Osztálynak, hogy a minisztériumi irattárakban rendeztetik az anyagot a levéltáros felügyelete mellett és rendezetten, selejtezetten szállitják be. Ezt a szempontot is érvényesíteni kell, Reméljük, hogy az átszervezések korszaka lezárul és nem lesznek olyan szervek, amelyeknek nincs jogutóduk és rendezett anyagot vehetünk át. Az ilyen anyag is természetesen a levéltárban: átnézendő, de ez még mindig könnyebb feladat, ! A fondoknál sokszor határokat jelző évszámokról még vitatkoznunk kell, mint ahogy tegnap a Kosáry elvtárs által felvetett kérdésekkel. Elképzelhetetlennek tartja, hogy a fondokra tagolás alapelveit leszögezve, ne kelljen később változtatásokat eszközölnünk. Többször meg kell e kérdést vitatnunk. A törvényerejű rendelet valóban létkérdés. Az is létkérdés, hogy az uj országos levéltár épülete felépüljön. A levéltárak költségvetése egyenletesen évről-évre emelkedett, ebben benne van a béralap is, remélhető, hogy ugyanezt a megértést a jövőben is meg fogjuk találni és továbbra is fog emelkedni évi költségvetésünk összege. Takáts Endre szavaihoz kapcsolódva elmondja, hogy országos vonalon nemcsak távlati tervünk van, hanem egy anyagi tervünk is, aminek alapján kerül mindig letárgyalásra az évi költségvetés, noha az idén a Levéltári Osztályt nem hívták meg a költségvetési tárgyalásra. Ami Lengyel Alfréd igényeit illeti, ez bizony hatalmas anyagi kiadással járna és soha sem lehet majd elérni, hogy ne kelljen felutaznia az Országos Levéltárba a vidéki kutatóknak. Az egész OL anyagát eljuttatni a vidéki levéltárakba, ez nagyon nehéz vállalkozás. A Veszprémi Állami Levéltárnak, pl. óriási veszteségei voltak, ezt aveszteséget mikrofilmekkel és leolvasókészülékekkel kell pótolnunk. Azzal a reménnyel zárja be kétnapos levéltári tanácskozásainkat, hogy mindenkinek odahaza jó munkát kivan, s ezt a jó munkát látni is szeretné, amikor ki-kimegy a levéltárakba.