Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Az 1965. évi levéltáros konferencia: 1965. február 23–24. / 1–58. o.

- 4? egységek fizikai összefogása menne veszendőbe* Ott azonban, ahox a normál csomók kialakítása célszerűnek látszik, ez a mintaállványozással párhuzamosan végrehajtható, Yagy ugy, hogy két fraktur csomocskat helyezünk egymás mellett a normál alakú lemezek közé, vagy pedig az iratok kihajtogatásával és palliumokba.helyezésével, A Pécsi Levéltár felveti a kérdést, miért csak egyes esetekre ajánljuk az iratok dobozolását? Ha a doboz valóban olcsóbb, mint a fedőlemez és heveder, mint hogy ezt azok állítják, akik a dobozolásra áttértek, akkor a dobozok használatát általánossá kellene tenni. A pécsieknek igazat kell adnunk abban, hogy a dobozok az iratok védelme szempontjából előnyösebbek a nálunk eddig általános tárolási eszközöknél. Ha a kellő számú dobozt be tudják szereznie, semmi akadálya annak, hogy teljesen áttérjenek azok használatára. Ehhez azonban előbb ki kéli kísérletezni a megfelelő dobozmintákat és méreteket, és biztositani a gyártásukhoz szükséges kapacitást* VIII. Raktári jelzetelés Vannak, akik ezt a munkát nemcsak feleslegesnek, hanem egyenesen zavarónak tartják^ akik a raktári egységeken eddig látható jelzeteket nem kivánják ujabbakkal szaporítani, E vélemény szerint a raktári jelzetelés csak a nagy levéltárakban fontos, a kisebbekben nincs gyakorlati jelentősége. Nem vitatjuk, hogy a begyakorlott személyzet, különösen a kisebb levéltárakban, az eddigi jelzetek alapján is kiigazodnak, eddigi tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy az uj raktári jelzetélés nem csak a könnyebb eligazodást, hanem az iratanyag rendbetételét is szolgálja* Végrehajtását ezért minden levéltár számára hasznosnak tartjuk. IX. Segédletkészítés Az iratanyag levéltári feldolgozásának végső, célkitűzéseit, e célok elérésének módszereit érintő elvi kérdések a levéltári segédletek készítésével kapcsolatban vetődnek fel a legélesebben. És ez érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy a külvilág felé a segédletek tükrözik a levéltári feldolgozó munka eredményét. Részben ezért merül fel ezen a téren a legtöbb kétely és kritikai észrevétel. Mi az a végső cél, ahova,eljutrU kívánunk, és vajon e célt megfelelő módon szolgálják-e az eddig elvégzett és a jövőben elvégzendő munkáink? E kérdések joggal vetődnek fel a perspektivikus tervezéssel és különösen a segédletkészitési tervekkel kapcsolatban* Az iratanyag levéltári feldolgozásának végső céljakónt az egyik hozzászóló az egész magyar levéltári fondról áttekintést nyújtó nyilvántartási rendszer létrehozását jelöli meg, amivel elvben egyet lehet érteni. Ennek a nyilvántartási rendszernek első lépcsője az állami levéltárak egységes fond- és állagnyilvántartásának felfektetése, további lépcsőfokként a közép szintű segédletek elkészitése tekinthető. Azzal a felfogással azonban, amely