Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Az 1965. évi levéltáros konferencia: 1965. február 23–24. / 1–58. o.

- 20. ban jó a munkafegyelem* olyanok dolgoznak nálunk, akik hivatásukat szeretik. De persze vannak kivételek, melyek erősitik a szabályt. Nem megfelelő munkafegyelmet tapasztaltunk a Kecskeméti Állami Levéltárban /ideértve a kiskunfélegyházi részleget is/ és a Miksolci Állami Levéltárban, mind a két levéltárnak a munkáján ez nagyon meg is látszik, keveset és rosszul dolgoznak. Mindenesetre a miskolci levéltárnál ki kell emelnek Kocsis és Szabó kartársakat, akik szorgalmasan végzik munkájukat és évi tervüket jól teljesitik. A jövőben a türelemnek vége kell, hogy szakadjon a levéltári lógósokkal szemben. Másik kérdésünk a dolgozók szakmai felkészültsége. Ezen a téren 10 évvel ezelőtt még a tudományos dolgozóknál nagy volt az egyenetlenség; az utolsó 6 évben végrehajtott minőségi cserék olyan éveken át problémát jelentő levéltáraknál vezettek megnyugtató helyzethez, mint a pestmegyei, veszprémi, zalaegerszegi és nyíregyházi levéltárak. " A dolgozók szakmai felkészültségéért persze felelős a Levéltári' Osztály is és igyekszik a szakmai fejlődésre továbbképzés utján módot adni. Továbbképzésre szükségük van az egyetemről kikerült fiataloknak, de szükségük van /és a tárgyalt időszkban ez dominált/, az egyetemet végzett, nem levéltárszakos, más területekről hozzánk került kartársaknak is. Ezek számára a levéltárosképzés klasszikus disciplinainak tanul .mányozását irtuk elő: mint az irattan, levéltártan, hivatal- és intézménytörténet, oklevéltan, pecséttan. Számos jegyzet állott rendelkezésre, de még több kellene: bizony szükség lenne egy levéltártani kézikönyvre is. Mindenesetre ezeken a tanfolyamokon nem egy középkáderünket sikerült átképezni tudományosan képzett levéltárossá, különösen abban az esetben, ha az egyetemi végzettség megvolt. A döntő itt is a tanfolyamon résztvevők hozzáállása volt. Az egyetemről kikerülő levéltárszakosok számára azonban más tipusu továbbképzést kell biztosítani. Itt elsősorban levéltári anyagismeretre kell törekednünk, a levéltári ügyvitelt kell bemutatnunk és a levéltári anyag ismeretét megkönnyítő disciplinákra, elsősorban hivatal- és intézménytörténetre kell gondolnunk. Ismerniök kell a fiatal levéltárosoknak az érvényes jogszabályokat is. A középkádereink képzésének alapját továbbra is a Bekény kartársunk szerkesztette könyv: Az irattáros munkája, irattározás, iratkezelés adta, ehhez megkívántuk? bizonyos LOK utasítások. Levéltári Szemlecikkek elolvasását^ Hangsúlyoznom kell, hogy a képzés legjobb és legállandóbb formája a levél tárigazgató jelenléte a munkáknál és az állandó megbeszélés, mely elvi alapot ad a munkának. Ezen a téren Lengyel, Kamoróczy és Oltvai kartársak munkáját emelem ki, az utóbbi kettő már több izben jól vezette be a kezdő levéltárosokat a szakmába. Ellenben Balanyi Béla és bizonyos mértékben Farkas Gábor igazgató kartársaink elég távol esnek a dolgozók napi munkájától, és még távolabb azok helyes elvi irányításától. Harmadik kérdésünk a káderproblémáknál a levéltárosok ideológiai felkészültsége. Persze jó politikai munkát csakis az a levéltáros tud