Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 1–2. szám - KRÓNIKA - Bekény István: Szászi András (1908–1965) / 408–409. o.

- <+UÖ fontos munkakörének ellátására is. Munkája elismeréseképpen a levéltárügy államosításakor levéltári munkaerői státusba került, majd levéltári őrré nyert kinevezést és az ügyfélfogadói munka mellett gondozója lett a budapesti ipartestületek irattárainak. Elete fő munkája ezután a 46 megszűnt fővárosi ipartestület irattárainak rendezése volt, s a különálló levéltárrészben példamutató szorgalommal és lelkiismeretességgel dolgozott. Évről-évre rendezte, mintaállványozta és raktári jegyzékkel látta el az ipartestületi irattárakat s éppen munkájának befejezése, megérdemelt nyugdíjas kora előtt ragadta el őt körünkből a halál. Szorgalmas munkáját és közvet len,szeretetre méltó egyéniségét általános megbecsülés övezte a Fővárosi Levéltárban és a levéltár sokrr ezer ügyfele körében is, akiknek ügyeivel nagy odaadással és lelkiismeretességgel foglalkozott. Munkájában való előhaladása, kitartó tanulása, szorgalma mindig példamutató volt a Levéltárban. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. Ort János xxx Szászi András 1908-1965 1965 március 6-án, 57 éves karában hunyt el és élete nagyobbik felében - 34 éven át - az Országos Levéltár dolgozója volt. Ez a több mint három évtizedes odaadó szolgálat már önmagában is elegendő ahhoz, hogy mindnyájunkból őszinte elismerést váltson ki. Pedig ez az emberöltőnyi időszak Szász András munkás életének csak külső keretét jelenti. Ami a személye és munkássága iránti mély tiszteletet még inkább felkeltette és maradandóan fenntartja bennünk, az a csodálatra méltó ragaszkodás és alázatos hűség, -mellyel ő az Országos Levéltár és a magyar levéltárügy iránt viseltetett. 1931^ október 31-én, 23 éves korában állt az Országos Levéltár szolgálatába. Minthogy csak elemi iskolai végzettségé volt, altiszti állásra alkalmazták. Érdeklődése, tanulékonysága és szorgalma révén aztán egyre magasabb rendű, egyre nagyobb szellemi követelményeket támasztó munkákat biztak reá. így később ténylegesen végzett munkája és a státusban elfoglalt állása közötti eltérés egyre fokozódott, egyre mélyült. Rövidesen ő lett a minisztériumi levéltárak egyik legtájékozottabb és legaktívabb kezelője, majd - minthogy lankadatlanul tovább tanult és tovább képezte magát - nem sokára már az előadói munkákban is megállta a helyét. Munkájának hivatalos elismerése egyre késett, de ő még a gondolatát is elhárította annak, hogy az Országos Levéltárat el hagyhatná.