Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 1–2. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Komjáthy Miklós–Benda Kálmán: Látogatás az Országos Levéltár Középkori Osztályán Dózsa György kivégzésének 450. évfordulóján: Komjáthy Miklóssal, az Országos Levéltár osztályvezetőhelyettesével beszélget Benda Kálmán / 243–249. o.
- 247 sereg ostromgépekkel vette körül a várat /"ingenia et machine"/. Nem egy adatunk szól a keresztesek harci kedvéről, páratlan kitartásáról, haláltmegvető bátorságáról, Ulászló királynak imént idézett levele Lőrinc papról mondja, hogy amikor már minderi elveszett, Dózsát és társait kivégezték, ő még mindig elkeseredetten állta népével Zápolyai vajda seregének meg-megujuló rohamait. Tudjuk, hogy a felkelés tüze a Rákosi mezőn lobbant fel a török ellen gyülekező keresztes pórhad táborában, de hamarosan szinte az egész ország parasztsága csatlakozott hozzá, s támogatták őket az erdélyi bányászok és a városok szegény plebejus rétegei. Vajon a külföld felfigyelt-e a magyarországi eseményekre? Azt a levelet, amelyből a Lőrinc papra vonatkozó részt emeltem ki, a szomszédos, hatalmas birodalom uralkodójának, Miksa német-római császárnak tájékoztatására irta Ulászló király. A császár a levél szerint, nagy aggodalommal értesült a magyarországi dolgokról s szerette volna tudni, hol és milyen számban gyűltek össze a parasztok. Méltán aggódhatott, hisz itt van például Sopron vármegye irata, amely arról szól: az ottani nemesség Kanizsay Jánost hivta segitségül s az ő vezérlete alá helyezte magát, hogy a Sopronban, Vasban és Zalában, tehát a német birodalom határán esetleg felkelő kereszteseket leverje. A király azt irta bécsi' követének, nyugtassa meg a császárt: pár nappal előbb, az Apostolok Oszlásának ünnepén, július 15-én Temesvár alatt Zápolyai erdélyi vajda megverte a parasztok főseregét s Dózsát is elfogta, Ulászló levele elsőnek számol be a kielégült bosszú kegyetlen naturalizmusával az elbukott forradalom vezérének kinhaláláról: hogyan koronázták meg izzó vaskoronával, ültették tüzes trónra s kényszeritették hajdukatonáit, hogy beleharapjanak Dózsa György testébe. A temesvári döntő győzelem után a nemesség bosszúja nem ismert határt. A történettudomány megállapítása szerint a vérengzésnek kereken 50000 paraszt esett áldozatul - elsősorban nem a harcmezőn pusztultak el, a fogságban mészárolták le őket. De a megtorlás tovább •?
