Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 1–2. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL - Gazsi József: A Hadtörténelmi Levéltár kezdeményezése az ellenállási mozgalom dokumentumainak összegyűjtésére és feldolgozására / 238–243. o.

- 239 A tudományos munka fő akadályát jelenleg a források gyér és szétszórt állapota okozza. Ismeretes, hogy sem az illegális, sem a partizánmunka nem kedvezett az irott források képződéséhez. A mégis létrejött és megmaradt csekély iratanyag összegyűjtésére sem történt kielégítő intézkedés az -előző évek során. A fellelhető dokumentumok zömében még ma is az egykori harcok részvevőinek birtokában vannak, s az idő előrehaladtával, a résztvevők halálával, egyre jobban pusztulnak, kallódnak, Ezért^ különösen becses számunkra minden megmentett irat, röplap és napló, amely azokra a vészterhes, egyben dicsőséges napokra vonatkozik. A történészek mindaddig nem tudnak sort keríteni alapos érdemi munkára, ja^g a feldolgozások alapjául szolgáló tényanyag nincs összegyűjtve. Ezen az áldatlan helyzeten kivánt segíteni a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum, amikor 1959-ben a Partizánszövetség segítségével megkezdte a magyar antifasiszta ellenállási mozgalom Írásos és tárgyi emlékeinek felkutatását, A munka során, első .lépésként, megalakították az un. "emlékgyűjtő csoportokat". Ezekben a csoportokban a magyar, szovjet, csehszlovák, lengyel, jugoszláv, francia, belga stb. ellenállási mozgalomban résztvevő 2-3 partizán, s a Hadtörténelmi Levéltár munkatársai vesznek részt. Az utóbbiak az anyag gyűjtéséhez, kezeléséhez és feldolgozásához adnak szakszerű segítséget. Az egykori partizánok pedig felkeresve volt bajtársaikat, közvetlenül végzik az anyag gyűjtését, s tanácsokat adnak az iratok rendezéséhez. Az emlékgyüjtő csoportok összeállították az egyes brigádok, osztagok, és az azonos országban harcolók névsorát, felkutatták jelenlegi lakóhelyüket, találkozókat rendeztek számukra, s felkérték őket, hogy a birtokukban lévő Írásos és tárgyi emlékanyagot adják át megőrzésre a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum részére. Egyidejűleg arra serkentették őket, hogy a hiányos forrásanyag kiegészítésére írják meg visszaemlékezéseiket is. A jelentősebb események részeseit egyenként is felkeresték, s emlékeiket magnetofonszalagon örökítették meg.