Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 1–2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Hadházy Lajos: Hogyan került haza Szabolcs megye "elmenekített" levéltári anyaga / 150–155. o.
- 152 Megérkeztek a községi jegyzők "utólagos bejegyzéseket" tartalmazó jelentései. Nem tudtam azokat átvezetni az anyakönyvi másodpéldányokba. Elégett, harci cselekmények folytán megsemmisült anyakönyveiket pótolandó keresték a másodpéldányokat a községek vezetői. Üres kézzel kellett őket elbocsátanom. Anyakönyvi kivonatértjöttek a II. világháború legszerencsétlenebbjei, hogy elmehessenek messze más országokba, elfelejteni mindazt, amire az emlékezés elvisslhetetlen fájdalmat okoz és nem voltak meg a korábban beszállított izraelita egyházi anyakönyvek, nekik sem nyújthattam segitséget. Ezért határoztam el, hogy mindent elkövetek az elszállitott levéltári anyag hazahozatalára, melynek helyéről tudomást szereztem. A megválasztott uj alispán Dr. Tompos Endre megértett, sőt biztatott. xxx 19^5. július havának végén indultam útnak felkutatni, vajon valóban Sátoraljaújhelyen van-e levéltárunk, ha igen, milyen állapotban s hazaszállitható-e? A kisvonat már járt a "Tiszapartig". Alkonyatidőben érkeztem a Tiszához. Nyári zivatar elől igyekeztek haza a szekerek a túlsó partra. Az egyik szekér gazdája Pecsenye András zalkodi ref. lelkész-régi hajdúböszörményi diáktársam - felismert, felvett, vacsorát adott s csak a vihar elülte után engedett útnak. Sötét, csillagtalan, sárosutu éjszakában mentem gyalog Zalkodtól Sárospatakig egy ismeretlen emberrel. Ő sem félt tőlem az ismeretlentől, én sem tőle. De mit is féltettünk volna, hiszen nem volt semmink. Nevét meg sem mondotta, ajánló levele annyi volt, hogy ő is a lelkész vendége volt a zivatar idején s hogy közös volt a súlyos utunk. Szurok éjszakában keltünk át a megáradt Bodrog pallóhidján 9 gÖr~ esősen fogva a korlátot. Egy mellélépés végzetes lehetett volna. Az éjszaka töredék részét a sárospataki állomás asztalán aludtuk át. Másnap vonattal mentünk be Sátoraljaújhelyre. A megyeházán Kocsis István irattáros világositott fel levéltári anyagunk állapotáról, mely a megyeház pincéjében befalazva várta a hazahozatalt.
