Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 1–2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Felhő Ibolya: A magyarországi városi levéltárak története / 115–150. o.

- 121 a törvényhatósági fő- és allevéltárnoki tisztség elnyeréséhez minimumként csupán az Országos Levéltári kezelői szakvizsga letételét irta elő - 1885-ben a főlevéltárnoki tisztség elnyerését az Országos Le.véltári fogalmazói szakvizsga letételéhez kötötte, majd pedig a levéltárnoki állásra nézve is hasonlóan intézkedett s ezzel biztosította azt, hogy levéltárát komoly felkészültségű levéltárosok gon17 dozzák. Később a többi törvényhatóság is igyekezett a levéltárosi állásra pályázókat a magasabb képesítést jelentő fogalmazói szakvizsga letételére serkenteni, de csupán azzal, hogy a fogalmazói vizsgát tett személyeket magasabb fizetési fokozatba nevezték ki, mint a kezelői vizsgával bírókat. A városi levéltárnok egyébként, csakúgy mint a megyei, az 1886.évi 21,t.c,51.§-a értelmében tagja volt a törvényhatóság e korban legfontosabb, szervének, a törvényhatósági bizottságnak s a közgyűlésen szavazattal birt, tehát előkelő helyet foglalt el a törvényhatóság tisztikarában. /A levéltárnokok törvényhatósági bizottsági tagsága csak 1929-ben, a közigazgatás ujabb rendezése során szűnt meg./ A szakmai irányítás hiánya, a többi levéltártól való elszigeteltség" ugyanúgy sul.yosodott a városi levéltárakra is, mint a megyeiekre; ezek felettese is a fenntartó törvényhatóság, főhatósága pedig a belügyminisztérium volt, tőlük pedig legjobb esetben is csupán a levéltár fenntartása, anyagi szükségleteinek kielégítése tekintetében kaptak segítséget. Ritka kivételnek számított, ha a felettes törvényhatóság ezen túlmenően is, megértést mutatott a levéltári munka, a levéltárnok elképzelései iránt. Ilyen volt a helyzet Sopron városában, ahol a törvényhatóság segítségével 1921-től 7 kötetben kiadták a városi levéltár XII^-XVT. sz.-i okleveleit és 1930-tól kezdve intézkedések történtek a nem városi levéltárba levő értékes iratanyag /pl. céhiratok/ biztonságba helyezésére