Levéltári Szemle, 14. (1964)
Levéltári Szemle, 14. (1964) 4. szám - FIGYELŐ - Az új olasz levéltári törvény: a köztársasági elnök 1409/1963. sz. dekrétuma / 302–314. o.
"•-JÖ9 •**• tárban központi nyilvántartás van valamennyi Olaszországban találkáié levéltári anyagiéi késsült mikr@£ilmről» Igyébként az olasz levéltárakban működő mikrofilmező részlegeknél 6© felvevő gép f 25 aut©matitaa előhivé, 37 nagyitégép, 37 pozitív filmet készitő gép működik. Érdekes iMti határozza meg a törvény a levéltári anyag taüLajdsn jogát. Az állami levéltárak anyaga kincstári tulajdon. A területi levéltárak anyaga is /ka a fenntartó terület, tartomány vagy város, község/ kincstári tulajdon módjára kezelendő. Az állami vagy területi levéltárak anyagába tartozó egyes dokumentumok elidegenitketetlenek. 11őfórául 9 kogy állami levéltárba tartozó anyag nincs az állami levéltárban. Az ilyen anyag gondozása a levéltári l felügyelő dolga* Ha a területi felügyelő ellenőrzése során közintézmény tulajdonába tartozó dokumentumot fedez fel, a közintézményt értesiti /Olaszországban különbséget tesznek állami és közintézmény között/. A levéltárban őrzött anyagban általában leket kutatni t bizalmas anyagban /kül~ és belpolitikai iratokban/ csak 5o év után, személyi iratokban, bűnügyi iratokban 7© év után szabad a kutatás. Felmentést a belügyminiszter adhat, a levéltár igazgatójának Véleménye alapján és a Levéltári Tanács giuntá-jának meghallgatásával. Mindez vonatkozik a magánlevéltárakra is, az állami levéltáraknak eladott vagy adományozott különféle letétekre. Természetesen az adományozók, letétbehelyezők, eladók szabadon kutatkatnak átadott saját anyagakban, viszont mások kutatásaira vonatkozóan feltételeket szabhatnak.
