Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Balázs Péter: Még egyszer a gyűjtőterületi munkával kapcsolatos kérdésekről / 73–95. o.

„ 94 get, már fel nem találhatónak minősitio Ennélfogva sok iratselejtezést az ügykörjegyzék figyelembevétele nélkül\ vagy azt alig használva hajtanak végreo Kívánatosnak tartja ^gy általánosan használható selejtezési iratjegyzék kidolgozását, amelyben nagyobb körvonalazással volnának megjelölve és csoportosítva a nem selejtezhető és selejtezhető iratféleségek, olyan meghatározással, amelybe mind a gyakorlott, mind a kisebb gyakorlattal biró selejtező is könnyen beilleszthetné a kezében lévő iratot minden hosszabb keresgélés nélkül. A Pécsi Állami Levéltárban a közigazgatási /tanácsi/ iratok selejtezéséről szóló végrehajtási utasítást tették alaposabb tanulmányozás tárgyáváo Ha ez az ügykörjegyzék esetleg átdolgozásra kerül, szívesen közreműködnek a hibák és következetlenségek feltárásában* A hiba forrása itt is az, hogy az ügykörjegyzék nem elég differenciált s nem különbözteti meg a különböző szintű szerveketo Egészen durva hiba, hogy az I

e számú és IIo számú ügykörjegyzék ugyanarra az iratféleségre kétféle rendelkezést tartalmazó Az ügykörjegyzék sok esetben nem a reális helyzet elemzéséből, a ténylegesen előforduló ügyekből indul ki, s ezért felsorol olyan esetedet is, amelyek a gyakorlatban nem fordulnak elő, viszont számos esetben hiányzik azoknak az iratféleségeknek felsorolása, amelyek az iratanyagban tömegesebben is előfordulnak

0 A Szombathelyi Állami Levéltár igazgatója szintén hangsúlyozza, hogy az egyes ügykörjegyzékek sok kívánnivalót hagynak maguk után

0 Ez nemcsak abból adódik, hogy az egyes minisztériumok által kiadott ügykörjegyzékek között az egyes iratfajták selejtezhetőségét illetően eltérések vannak^hanem abból is, hogy egy minisztérium ügykörjegyzékén belül is prob= lémák adódnak ugyanaz az iratféleség két néven is előfordul, s mindkét esetben más megőrzési idővel» Az ügykörjegyzékek ügyviteli szempontjai nem egyeznek minden esetben a levéltár történeti értékelésével, ami különösen a könyvelési anyagok tekintetében okozhat zavarokat*, így adódik azután, hogy egyes vállalatok és szakhivatalok a levéltárhoz és nem felsőbb hatóságokhoz fordulnak az ügyviteli határidő megállapitásának kérdésében, tehát nem levéltári értékű iratanyagok megőrzési idejének megállapítása ügyében, jóllehet a válasz megadására nem a levéltár illetékes

0 Veszprémben az a probléma is felvetődött, hogy egyáltalán elképzelhető-e, hogy egy szerv ügyintézője képes legyen felülemelkedni a merev ügyviteli szempontokon, s elvégezhessen egy olyan selejtezést, amely a levéltári követelményeket is figyelembeveszi és kielégíti, hiszen a levéltárakon